2023 legviccesebb és legmegdöbbentőbb megkeresései, kifogásai és mondatai

2020 óta tudatosan gyűjtöm a munkám során elhangzott vicces, megdöbbentő megkereséseket, kifogásokat, mondatokat. Íme a 4. éves összeállításom!

Korábbi listák:

FONTOS MEGJEGYZÉS!

Nem célom megbántani senkit, van olyan, aki az alábbi listán szerepel, és ügyfelem lett. De ami vicces, vagy ennyire megdöbbentő, azt kár lenne megtartani magamnak – hiszen úgyis mindjárt itt van a szilveszter! 🙂 És név nélkül adok közre mindent, hogy semmiképpen ne legyen azonosítható az, akitől származik. Természetesen azon sem lepődnék meg, ha néhány esetben az én szarkasztikus válaszom kerülne másvalaki hasonló listájára. Vágjunk is bele (időrendben)!

Mutatom az idei gyöngyszemeket:

Dőlt betűvel írom az eredeti megkeresést (vagy a sztori címét), majd utána következik az eredeti (vagy éppen el nem küldött, csak gondolt) válaszom vagy megjegyzésem.

Az év slágere: ChatGPT
Nem elég, hogy minden marketinges hirtelen ChatGPT szakértő lett, már ajánlatkérő is hivatkozott rá: „Kérdezzem meg a ChatGPT-t, hogy mi fogy a legjobban a konkurenseknél?”

„Tetszik a megfogalmazás, szívesen kölcsönveszem…”
Az online konzultáció nálam úgy működik, hogy akkor lesz végleges az időpont, ha megkaptam a konzultáció díját. Egy szuper – ügyvéd – ügyfelem elfelejtett utalni, ekkor ez a párbeszéd zajlott le köztünk:

Én: „Tudjuk ma véglegesíteni a hétfői időpontot?”
Ő: „Elnézést, elfelejtettem, de most utaltam. Tetszik a megfogalmazás, szívesen kölcsönveszem majd ha sikerül az online tanácsadást elindítani.”
Én: „Köszönöm a visszajelzést, nyugodtan, működik! :)”

„A beszélgetésnek vége.”
Még COVID – 2020 – előtt történt, de annyira megdöbbentő volt, hogy kár lenne nem megírni csak azért, mert NEM 2023-ban esett meg. Felhívott egy hölgy, hogy weboldallal kapcsolatos adatvédelmi beállításokban kellene segítség neki. Személyes találkozót kért. Tudjuk, hogy a személyes találkozó nem hatékony online munkáknál, de ha kifizetik a díjamat, nincs ennek sem akadálya. Nem volt egyszerű az egyeztetés vele, de végül megegyeztünk, fizetett. Oroszlányból jött Budapestre, ahol egy kávézóban találkoztunk. Pár perc után kiderült, hogy ő arra kíváncsi, hogy a nagyobb üzletláncok honnan tudják egymás árait. Ugyanis véleménye szerint sokszor ugyanazokat akciózzák (nem volt még Árfigyelő). Miután mondam neki, hogy nem tudom, erősködött, hogy de áruljam el. Megemlítettem, hogy mivel is foglalkozok, majd ezt mondta: „Nem akar segíteni. A beszélgetésnek vége.” Felállt és szó nélkül otthagyott. Maximum 15 percért utazott több órát, és kifizetett 2 óra konzultációs díjat + a kiszállást. Azóta sem értem.

„Még nem fáj eléggé.”
Ezt felelte egy pszichológus ajánlatkérő a „hogy „miért nem cseréli le a webesét?” (akivel nincs megelégedve) kérdésemre.

„Úgy láttam a logót, hogy az univerzum mélységéből elindult valami fényes. Le is rajzoltam gyorsan.”
Amúgy a vicc az egészben, hogy sokkal szebb logót küldött, mint amit sok – grafikuson spóroló – ajánlatkérő küld.

„Azonos vezetékneves ajánlatkérők”
Ez nem vicces, de tanulságos. Ugyanarra a – speciális – feladatra kért ajánlatot 3 perc eltéréssel 2 személy, akiknek a vezetékneve (ritka) egyező volt. Na ilyenkor megszólal a riasztó a fejemben, hogy valami nem stimmel. És az a hihetetlen, hogy végül mindkét személlyel létrejött az üzlet. Azóta sem tudom, hogy rokonok-e, mert elfelejtettem megkérdezni őket.

„Ügyvédként nem olvasom végig a szerződést.”
🙂

„Amikor 1,5 hónap alatt egy karbantartással inflálódik a laptop.”
Jött egy megkeresés hozzám: „Szeretném a meglévő weboldalamat frissíteni, gatyába rázni, későbbi hirdetési opció miatt. Érdekli-e egy HP Elitebook 840G2 (14″ Full hd Intel i5 5300 16GB Ram 250SSD) bartel ügyletben?” Szólt a megkeresés egy olyan személytől, akiről kiderült utána (felhívtam, hogy pénze is van-e, mert én azért szoktam dolgozni), hogy számítógépek, laptopok kereskedelmével foglalkozik. Namármost: vajon rossz kereskedő, vagy rossz terméket akart rám sózni – miért nem tudta előbb pénzre váltani a gépet? A slusszpoén: 1,5 hónap múlva WordPress-s csoportban megjelent egy hirdetés: „Ki szeretne egy HP Elitebook-ot? Feladat egy weboldal elkészítése és 1 éves karbantartása. Akit érdekel már hétfőn kezdhet is a domain regisztrálva van.” Mondanom sem kell, hogy kapott hideget-meleget (15 nevető reakció, 2 like és 1 hűha – az 56 kommentet inkább hagyjuk).

„Az asszisztensem egy állat! Megtanult weboldalt készíteni!”
Ezzel a felütéssel kezdte az ajánlatkérő a megkeresésést. Amikor felhívtam a figyelmét arra, hogyan válasszon WordPress fejlesztőt, és hogy mik a hibák a weboldalon, akkor azért hozzátette: „De ő (az asszisztens) nem webes szakember.” Jót nevettünk rajta.

„Megnézem mennyi pénzem van…”
Az ajánlat telefonos elfogadásakor hangzott el egy ügyfél szájából: „Megnézem mennyi pénzem van. Mindjárt megnézem, nem szedte-e le valami a pénzemet.” Kis szünet után így folytatta: „115 000 Ft-ot látok. Mennyit kellene küldenem?” Itt mondtam az összeget. Mire ő: „Akkor küldjön bankszámlaszámot, és utalok.” Amire ekkor gondoltam: Amikor tudom, hogy nem kell sietnem a weboldallal, mert nincs pénze a 2. részletre. Végül persze kifizetett rendben, de ilyen sem volt még korábban.

„Emlékszem, hogy robot módjára dolgoztál régen, és ez tetszett nekem!”
Így még nem hívtak, de legalább visszatérő ügyfelemről van szó.

„Nővel szerettem volna dolgozni!”
„Időközben összehozott az élet egy nővel, eredetileg nővel szerettem volna dolgozni.” Mondta egy női ajánlatkérő az utánkövetés során. A korábbi éveknél írtam már az utánkövetés fontosságáról, ezt azért rakom ide, hogy nálam sokkal nagyobb játékosok is csinálják, és sikerrel (21:29-től):

„Nőből van”
Nem vicces, inkább furcsa, hogyan lehet így gondolkozni. De azért megosztom: „Nőből van és masszázzsal is foglalkozik, szóval nem egyszerű…” Egy ügyfél mondta, aki az ismerősének akart weboldalt csináltatni. Mondtam neki, hogy kössön össze minket, és szívesen megbeszélem én vele a részleteket, ahelyett, hogy neki kelljen közvetítenie. Főleg, hogy így áll hozzá: egészen biztos nem lesz olyan motivált az üzlet létrejöttében, mint én.

Amikor 2 nap híján egy 10 éves komment előkerül
Az „Óvatosan a 301-es átirányítással” című cikkem valahogy elém került, és észrevettem, hogy van egy 2 nap híján 10 éve megválaszolásra váró kérdés. Természetesen nem tagadtam a figyelmetlenségemet, ezzel kezdtem a válaszomat (most is olvasható). Tévedni emberi dolog, talán ezzel én is felkerülök más vicces listájára…

„Ha ezek ilyen nagyhatalmúak…”
Egy ügyfél csak úgy mellékesen megírta, hogy miért engem választott a weboldal készítéshez: „Egyébként azért választottalak téged, mert kb, 2021 őszén, 2022 elején elkezdtem csináltatni egy WordPress weboldalt, több részletben ki is fizettem, de a weboldalt végül nem kaptam meg. Az utalásaim is eltűntek a netbankomból, papír alapon megvannak a könyvelőmnél, de arra gondoltam, hogy ha ezek ilyen nagyhatalmúak, hogy képesek utalásokat eltüntetni, akkor jobb ha hagyom a fenébe az egészet. Megijedtem tőlük. Ezután sokáig nem történt semmi. Aztán írtál egy levelet, hogy nem akarok-e weboldalt csináltatni, és meghatott, hogy nem felejtetted el, hogy fél évvel korábban már beszéltünk róla.” Bocsánat, de erről ez jutott eszembe valamiért:

„Hadd hívjam vissza pár perc múlva, mert szorult helyzetben vagyok!”
No comment.

„Úgy gondolom hogy nem ment át a problémám lényege…”
„Köszönöm szépen, úgy gondolom hogy nem ment át a problémám lényege, így köszönöm szépen a megkeresését és a rám szánt szánt idejét, már nem aktuális a kérdésem és az ajánlatkérésem sem.” Ez volt egy ajánlatkérő válasza, amikor a megkeresése után feltettem neki pár kérdést, hogy az igényeket pontosítsuk.

Mi van, ha meghalok?
Ilyen is felmerül az ügyfelekben (idén kétszer, de korábban is volt már rá példa): „A szolgáltatás szerződésedet átolvasva csak egy gondolatébresztő kérdésem volna, ami egyben hajmeresztő is, és ilyesmit nem is szoktak beleírni ilyen doksikba. De tegyük fel hogy szerződöm Veled 12 hónapra. Mi történik, ha a szolgáltatási időszak alatt nem várt módon meghalsz? Mondjuk a 3. hónap végén. A kifizető ilyenkor benyeli az előre fizetett összeget?” Megnyugtató választ adtam neki, hogy a KSH vonatkozó korfája alapján kb. 99,42% esély van arra, hogy megélek még 1 évet. Pókeres nyelven szólva a pot odds-a egész jó a befektetést illetően.

„Ha meghalsz, akkor is tudjuk mi történt.”
Egy nagyon régi ügyfelemnél új marketingszoftvert vezettünk be, és annak a szakértőjétől kérte így az ügyfél a rendszer használatát bemutató oktatást és dokumentációt. Persze a helyzetében jogos a kérdés, folyamatosan fejlődő, nagy árbevételű cégről van szó. Nem fér náluk bele az, hogy bárki miatt megálljon az üzlet.

Amikor az Analytics miatt (nem) késik a gyerek a suliból
Amikor az ügyfél Google fiókjához nincs hozzáférésem, akkor küldök nekik egy videót, ami alapján pár perc alatt tudnak egy Google Analytics követőkódot igényelni. Erre írta vissza valaki: „Ez bonyolultnak tűnik és elfáradtam, holnap folytatom, mert ha nem fekszem le, reggel elalszom és elkésik a gyerek az iskolából.”

Konkurens, aki félti a karbantartás szolgáltatást
Egy ügyfélnél (szerintem több mint 10 éve segítek neki időnként) a Google sebességmérő eszköze rossz értéket adott. Mivel itt más végzi a karbantartást, ezért nem tudtam bővítményt telepíteni. Érthetetlen okból tiltotta a funkciót, és nem volt hajlandó feloldani. Az indok, amiért nem volt hajlandó telepíteni az általam javasolt bővítmény telepíteni a WordPress weboldal gyorsítás miatt: „Jelenleg az egyik legjobb gyorsítótárazó bővítmény van az oldalon úgy, hogy itt ráadásul a webszerver is LiteSpeed, így ennél jobb megoldás nem igazán lehet, ha mégis lenne különbség, az elhanyagolható, ebben biztos vagyok. Így a bővítmény marad, ezt kell beállítani, optimalizálni az igényekhez és akkor meg lesz az eredmény. Mi lett volna az alternatív megoldás?” Ezt írtam az ügyfélnek: „Ha a legjobb megoldás szerinte az, ami 44/100-as értéket ad a Google eszközén, és ezt nem hajlandó („így ennél jobb megoldás nem igazán lehet”) cserélni, azzal nem tudok mit csinálni. Értem az elvet, amiért azt írja, amit, de egyet nem értek vele. Én soha nem tagadom meg ügyfél kérésére a hozzáféréseket, de mindenki máshogy áll ehhez a kérdéshez.”

Köszönöm!
Egy olvasóm visszajelzése: „Nem használok pár éve már WordPress-t, de valamiért szívesen olvasom a hírleveleidet, szerettem volna visszajelezni, mert hasznosak, korrektek, áttekinthetőek.” Ismét köszönöm!

60 km utazás utalásonként
Nem vicces, inkább csak érdekes: van egy magyar ügyfelem, akiről kiderült, hogy minden utalás miatt Mosonmagyaróvárra utazik külföldről. Ez alkalmanként 60 km-t jelent. Köszönöm, örülök, hogy úgy gondolja, hogy megéri!

A Harry Potter fan
Bankkártyás fizetés integrálás ajánlatkérő: „Megcsinálok szinte mindent, de kellene bankkártyás fizetés. Csinál olyat, hogy mond egy „expecto patronumot”, és lesz ilyen a weboldalon?”

A türelmes
„A jelenlegi weboldalkészítőmtől azért válok majd meg, mert 1 hónapot mondott, hogy ezt megcsinálja. És ennek már pont 5 éve.” Csodálom a türelmét…

Kell egy (új) csapat!
Az egyik nagyon jó ügyfelemnél van egy speciális kalkulátor, ami egyedileg lett programozva. A magyar weboldala mellé csináltunk egy másik nyelvi verziót, itt kérdeztem meg tőle: „Ők gondolom megcsinálják a kalkulátort, akik csinálták, ugye?” Mire a válasz: „Ők nem, mert 10 perce rúgtam ki őket.”

Aki nem nézi kinek küldi:
Kaptam egy ilyen megkeresést: „Átvettem a rendelt árut de sajnos nem azt kaptam amit kértem a méret nem egyezik,szeretném visszaküldeni.” Nem derült ki, hogy kinek küldte volna.

4-5 évvel ezelőtti számlát kereső ügyfél
Ennek az okát a mai napig nem értem: „2018-19. évi számláinkról kérnék egy folyószámla kivonatot.” Megírtam neki, hogy első körben a saját vonatkozó banki kivonataikon keressék meg az elutalt összegeket. Ha én keresem meg, ennyi idő után plusz díja van (hiszen minden számla el lett küldve anno). Végül kiderült, hogy nem kell neki külön kimutatás, csak 2 számlát keresett. Hogy miért most, az rejtély.

„Megmondom őszintén…”
Alap, hogy amikor valaki „megmondja őszintén”, akkor 2x jobban kell figyelni, mert nem lesz mindig igaz, ami következik. Egy ajánlásra érkező hölgy írta, miután telefonszámot kértem tőle a részletek egyeztetése miatt: „És megmondom őszintén az illető miatt önt ajánlotta nincs is bizalmam. Ezt ne vegye magára, nem ön ellen szól, de rájöttem hogy ha egy rosszul bevált utat folytatok annak.sosem lesz jó vége. A telefonszámomat pedig nem szeretném nem ismerősnek kiadni. De ez szintén nem ön ellen szól.” Ennyit arról, hogy amikor valaki ajánlásból jön, mindig azok lesznek a legjobb ügyfelek. Frissítés: Később ismét jelentkezett a hölgy, hogy mégis kérne ajánlatot. Miután a válaszomban jeleztem, hogy „jelenleg nincs szabad kapacitásom, de keresem amint lesz”, nem sokkal később ezt írta: „Köszönöm, de az imént leszerződtem. Kérem tekintse félreértésnek korábbi üzenetet. Felhívnám a figyelmét a kéretlen reklammal járo, akár több százezres büntetésre, és nyomatékosan kérem, a jövőben ne küldjön ajánlatot és ne üzenjen.” Azt hiszem ilyennel akkor sem dolgoznék, ha felárat fizetne…

Esztrich beton…
Visszahívtam egy embert, aki korábban hívott, de akkor nem tudtam felvenni. Bemutatkoztam, mire kezdi is hadarni: „Esztrich betonnal foglalkozunk, és tudnánk vállalni.” Közbeszóltam, hogy: „Weboldalak készítésével foglalkozok.” Gyorsan váltott is: „Az még jobb…” És elkezdte mondani, hogy miért hívott (nem megy az építőipar, weboldal kell neki, majd hirdetés – így már értem a gyors „tudnánk vállalni” kitételt).

„próbálsz ingyen venni…”
Történt, hogy korábban előfizettem egy havi előfizetéses szolgáltatásra (direkt nem írom a nevét), amely után kaptam egy 2000 Ft-os kupont, amit egy későbbi vásárlásomkor felhasználhattam. Mivel nem használtam ki, lemondtam. 1 év múlva ismét szükségem volt rá, és beváltottam a kupont. Mivel olcsóbb volt éppen a szolgáltatás, mint a kupon értéke, ezért ingyen volt. Lett volna. Ugyanis pár óra múlva törölték a jogszerűen megvett hozzáférésemet. Amikor rákérdeztem, ez volt a válasz: „Ennek mi az értelme? Mármint, x időnként belépsz próbálsz ingyen venni egy *****-t, majd lemondod, hogy ne legyen pénzedbe a dolog. Szeretném érteni, hogy mi rontunk el valamit? Tudunk neked segíteni valamit?” – Mivel nem erről volt szó, azért megírtam nekik: „Először (tehát nem értelmezhető az „x időnként” kitételed számomra) próbáltam felhasználni a korábbi vásárlásom után kapott, „bármeddig és bármire” felhasználható kupont. Ezen felül nincs állandó szükségem a szolgáltatásra, mert ügyfelekkel szoktam vetetni egy ******-t, ha szükség van valamire az adott ügyfélnél a fejlesztések során.” Aztán elnézést kért, és nem kaptam vissza a megrendelt szolgáltatást. Nem mondok semmit inkább.

„Láttam, hogy szeretsz pénzt keresni„
Van egy lejárt WordPress videók előfizetőm, aki nem igazán értette meg a levele alapján, hogy a lejárt hozzáférés mellé nem jár ingyenes segítségnyújtás. Ezt írta, miután a kampányomban (amiről nem iratkozott le) nem hosszabbított:

„Láttam a rendkívül intenzív, kissé agresszív marketing kampányodból, hogy szeretsz pénzt keresni. Nem férne bele még 1-2 segítség a 70 ezer Ft-ba?”

Persze megírtam neki, hogy a korábbi befizetéseit milyen módon használta fel. Illetve ezt:

„Sajnos díjmentesen nem tudom a munkát elvégezni, hiszen azt a szabadidőmből vagy más, fizetős ügyfélmunka rovására tudnám csak megtenni. Remélem megérted, hogy ezt nem tudom vállalni. Emiatt nálam a plusz munka – plusz pénz minden esetben (ahogy a nagybevásárlás után is kifizetem a kiflit, ha visszaszaladok a boltba érte). És nem azért, mert „szeretek pénzt keresni” (egyébként szeretek, ki nem szeret?), hanem azért, mert én sem mondhatom pl. a NAV-nak, hogy „szeretnek pénzt keresni”, adjanak egy hónap adómentességet.”

Talán szőrősszívűnek tűnhetek, de a fizető ügyfeleimmel szemben nem lenne korrekt, ha munkaidőben az ő munkájuk helyett ingyen dolgoznék másnak.

„A saját Kiss István-om”
Van egy olyan e-mail címem, ami nem a saját nevemből van képezve. Mivel ez nem publikus (ezzel vagyok pl. sok hírlevélre feliratkozva), ezért hívjuk a példa kedvéért ennek: kissistvan@valami.hu. Pár ügyfelem praktikus okokból ismeri a valós e-mail címet. Az egyik ügyfelem jelzett egy problémát a webshopjában, és mondta, hogy nézzem meg az xy nevű ember rendelését. Majd hozzátette: „Ez az én Kiss Istvánom!”

„Ki az ügyfél?”
Amikor egy ügyfél embere felhív és vagy e-mailt ír, akkor mindig megkérem, hogy azonosíttassa magát az ügyféllel (ezzel párhuzamosan írok az ügyfélnek is, hogy kiderüljön, ha adathalász próbálkozás volt), akinek a megbízásából hív. Erről a gyakorlatomról itt írtam bővebben: Az ügyfelek adatainak védelme – nem a GDPR alapján. Szóval az egyik ügyfél nevében hívott valaki. Elmondtam neki a fentieket. Mire visszakérdezett: „Rendben, de ki az ügyfél?” Erre csak ezt tudtam mondani: „Remélem nem komoly a kérdés.” Végül meg lett erősítve a hívó fél, de azért meredek kérdés volt tőle. Mondjuk valaki meg azt nem tudja, melyik a vonat eleje. Lásd lejjebb a „A vonatnak két vége van” című sztorit.

„Egyszer majdnem…”
Az egyik Facebook-os megosztásom alatt jött az alábbi komment. Ugyan még most is elérhető, de a nevet és arcot kitakartam:

A félreértések elkerülése végett: nem az a megdöbbentő, hogy nincs pénze, hanem hogy ezt így kiírja. Ja, azóta sem lett ügyfelem.

„Anyám lemegy”
Nem idei sztori, de az összeállítás során gyűjtöttem a korábbi, de éppen eszembe jutó sztorikat is, hogy azok is megmaradjanak az utókornak. Sajnálom, hogy nem kezdtem korábban ezt a cikksorozatot.

Jó pár éve esett meg – 2016 közepe előtt, amikor még volt készpénzfizetés nálam – hogy készpénzben fizették ki egy weboldal 2. részletét. Mivel közel lakott hozzám az ügyfél, megbeszéltem vele, hogy a Lidl előtt találkozunk. A találkozó előtt hívott, hogy nem tud jönni, de az anyja lejön, elhozza a pénzt. Tolószékben jött az idős hölgy. Na ez nem a vicces, inkább az undorító kategória, hogy képes volt a mozgáskorlátozott anyját ugrasztani, mert ő rosszul menedzseli az idejét.

„Visszafogad-e megtévedt ügyfeleket?”
Nem vicces, inkább aranyos történet. Egy éppen nyugdíjba vonult hölgy ügyfél megbízott helyettem egy másik webes szakembert, aki „sajnos” (az ügyfélnek) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezt írta nekem: „Ügyfele voltam (xxxxx.hu), de egy meggondolatlan lépéssel informatikust váltottam. Érdemes-e hívnom, keresnem? Visszafogad-e megtévedt ügyfeleket vagy ne is próbálkozzak?” Természetesen én nem táplálok haragot az iránt, aki mást is kipróbál mellettem és/vagy helyettem. Szíve joga, bízok benne, hogy végül az én szolgáltatásom lesz az, amit jobbnak ítél. Azóta is ismét együtt dolgozunk.

„A telefonszámot törölni kell!”
Sajnos egy nagyon kedves ügyfelemmel esett meg a dolog, és emiatt csak azért teszem közzé, hogy a szakmai véleményem több emberhez eljusson! Jelezte az ügyfél, hogy a weboldalról mindenhonnan (!!) törölni kell a telefonszámot, csak a kapcsolat oldalon maradhat. Kérdeztem az okát, hogy miért? A válasz az volt, hogy együtt dolgozik egy hirdetési szakemberrel, aki az eredményét csak így tudja mérni. Mivel ragaszkodott a megoldáshoz, töröltem a telefonszámot. De azért megjegyeztem, hogy ez egészen biztos konverzióromboló hatású, és véleményem szerint nem az a lényeg, hogy a „hirdetési szakember” mit tud mérni (bár a kérése olyan, mintha a konkurensnek dolgozna inkább, mintsem a közös ügyfélnek), hanem az, hogy a telefon csörögjön, és a bevétel mérhető legyen. De az ügyfél hajthatatlan volt, törölni kellett, mert a „szerződést aláírta”. Na ilyen a modern trójai faló… Végül egy olyan megoldást kellett megvalósítani, amivel először csak a telefonszám első pár karaktere látszódik, majd egy „mutasd!” feliratra kell kattintani a telefonszám felfedéséhez. Jobb mint a semmi (bár a plusz kattintás borzasztó rossz megoldás), legalább a fejlécben így maradhatott telefonszám.

„Kíváncsi vagyok a köszönőoldalra”
Kaptam egy ajánlatkérést, ahol az üzenet csak ez volt: „kíváncsi vagyok a köszönőoldalra”. Rákárdeztem (egyébként pályatársról van szó), hogy miért volt kíváncsi. Erre megírta, hogy valamelyik cikkben írtam, hogy nyugodtan próbálják ki. Annyira meglepődtem, hogy eszembe se jutott, hogy írtam ilyet, illetve, hogy valaki tényleg kipróbálja. Azért visszaírtam neki még: „Azt hiszem ideje lenne foglalkoznom egy kicsit a köszönőoldallal, ha erre konkrét igény mutatkozik.” 🙂 Írtam erről korábban: A megfelelő „Köszönöm” oldal ismérvei.

„Katalin hétfőn eltűnt”
Nem vicces, inkább megdöbbentő, hogy vajon miből gondolta, hogy én leszek az embere. 2023. december 29. van, csörög a telefonom:
– Üdvözlöm, Szűcs Ádám vagyok.
– Jó napok kívánok, XY vagyok, Szűcs Ádámmal beszélek?
– Igen.
– Hívjon vissza, mert csak 100 Ft-om van.
– Miben segíthetek? (aki ilyen módon visszahívatná magát, jó eséllyel nem lesz ügyfelem, illetve nem is szoktam reagálni a kérdésre)
– Azért hívom, mert eltűnt!
– Mi tűnt el?
– A Katalin. Hétfőn eltűnt!
– Sajnos nem foglalkozok eltűnt személyekkel, más szakmában vagyok, ezért szerintem ez téves hívás lesz.
– Elnézést, viszhall!

A rosszindulatú ügyfél
Hazudik, aki azt mondja, hogy minden ügyfele elégedett. Sajnos nálam sincs így, pedig nagyon türelmes vagyok, de néha elérik az ingerküszöbömet. Volt egy megdöbbentő esetem idén. Gyanús volt (utólag látom: voltak jelek) már az ajánlatkérés szakaszban is az építész hölgy, aki egy egyszerű bemutatkozó oldalt szeretett volna. Többek között ilyenekkel próbálkozott a munka során, miután az ajánlatkérés szakaszban minden igényt tisztáztunk, és ennek megfelelően áraztam is a projektet:

„90 fokkal el lehet forgatni?” – Kérdezte random szövegekre.
„Mobilon miért van egymás alatt vannak ezek az elemek?” – Ugye azért, mert mobilon általában egymás alá rendeződnek az asztali nézet oszlopai. Mondjuk ez betudható annak is, hogy nem ismeri a weboldalak technológiai részleteit.
„Mutasson megoldást arra, hogy egy kattintással át lehet váltani másik menüpontra.” – Mondtam neki, hogy próbálja ki a menüpontokat. De neki ez nem volt megfelelő, még a tartalom belül is akart az aloldakra egy általa – a munka során, és nem előre – elképzelt, totálisan használhatatlan megoldást.
„Nem nagyítható a kép.” – Mert nem volt rá igény, illetve nem is képgalériát néz éppen.
„Word-ben így van.” – De ez nem Word, hanem weboldal.
„Nem konzultálni akarok, hanem a kért módosításokat szeretném a weboldalon látni!” – Mondta miután láttam, hogy nem lesz egyszerű eset (és sok olyan dolgot is kért, ami nem volt a szerződés része), ezért javasoltam, hogy beszéljünk szóban. Végül hárított sokáig, de meg tudtuk ejteni, és végigmentünk a több oldal (Word-ben összeszedett), hasonló szintű kérdésén.
„Még gondolkozok.” – Mondta a konzultáció után, amelyen megbeszéltünk minden felmerülő kérdését, és már csak az lett volna hátra, hogy kifizeti a 2. részletet. Mondanom sem kell, hogy lett ebből még egy konzultáció, és csak utána, jópár nappal fizetett. Úgy, hogy persze a fentiek mellett nagyon sürgős volt neki a weboldal, és nem értette meg (illetve nehezen), hogy addig nem kap hozzéférést a weboldal szerkesztőfelületéhez, amíg nem fizet.
Stb. Volt még több olyan kérdése, időhúzása, amely még ennyi év rutin után is megdöbbentett.

Végül udvarisan megmondtam neki átadás után, hogy soha többet ne keressen. Egyetértett a felvetésemmel. Ja, és az elválásunk után több hónappal lett aktiválva a weboldala, 95%-ban azzal a tartalommal és megoldással, amit én készítettem neki. Ennyire volt sürgős az indulás, és fontos a sok-sok apró „szőrőzés”. Persze nem az a gond, ha valaki olyat kér, amit nem rögzítettünk a szerződésben, hanem ha nem érti meg, hogy: a plusz igény plusz pénz.

Privát esetek

Természetesen vicces sztorik nem csak a vállalkozás keretein belül adódnak. Mutatok ezekből is párat:

Kinél lehet későbbre foglalni?
Egy nagyon kedves ismerősöm szolgáltatására szerettem volna időpontot foglalni május 25-én. Mire ő: „Legközelebb július 15-én leszek itthon.” Írtam, hogy rendben. Erre ő: „Azt hittem, majd azt írod, hogy hűtejóég vagy valami ilyesmit. :)” Aztán megírtam neki ezt: „Mindenki magából indul ki. Hozzám nem kapnál jelenleg júliusra se időpontot.” 🙂

A láthatatlan szalag
Szoktam könyvet, ezt-azt venni hirdetésekből, magánszemélyektől. A jellemzőbb találkozóhelyekről van egy-egy képem, amit el szoktam küldeni, hogy ne kelljen perceket egyeztetni arról, hogy X csomóponton belül hol találkozzunk. Elküldtem ezt a képet:

Amikor találkoztunk, ezzel indított az eladó: „De jó, hogy megtaláltuk egymást, mert azt hittem nem jó helyen vagyok, mert nem láttam a szalagot.”

A vonatnak két vége van
Egy tanártól vettem egy könyvet, aki Monoron lakik, és a Nyugatiban dolgozik (vagy fordítva, nem emlékszem pontosan). Na én meg egy köztes vasútállomáshoz (merthogy vonattal jár dolgozni), Pestszentlőrinchez közel lakom. Mondtam neki, hogy kimegyek a megállóba akkor, amikor a vonata ideér, és amíg áll a szerelvény, addig lebonyolítjuk a könyv és a pénz cseréjét. Nem ez volt az első ilyen alkalmam. Hogy ez sikeres legyen, ahhoz az kell, hogy pontosan a vonat első ajtajánál álljon. Hiszen előre csak az kiszámítható, hogy hová fog esni. Amikor már majdnem megérkezett, előtte hívott: „Melyik az első ajtó?” Persze elmagyaráztam neki, hogy az, amelyiken a vezető mögött az utasok legkorábban fel tudnak szállni…

Kémény
Amikor könyvet veszek, mindig meg szoktam kérdezni az eladót, hogy nem füstszagú-e a könyv. Érdekes módon, a könyveket eladók soha nem cigiznek, szinte mindig furcsállják a kérdést. De egy esetben én néztem furcsán: „Nincs kéményünk!” Jogos, ettől is lehetne füstszagú.

Csalódás a becsüsben
Nincsenek kétségeim, tudom, hogy ahol lehet, megpróbálnak lehúzni. Egy használtcikk piacon érdeklődtem egy – mint utólag kiderült, becsüsnél – préselt emlékérmére, amikoris megpróbált nagyon drágán eladni. Először azt hittem, tényleg le akar húzni, de ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy fogalma sincs, hogy ezek az érmék honnan vannak, mikoriak, és hogy felkapott turisztikai helyeken 2-400 Ft-ért ma is lehet tekerni belőlük. Meséltem neki egy kicsit róla (2023-ban nagyon beleástam magamat a témába), és végül féláron (ami reális ár) vettem tőle. Vajon a többi portékájáról tud valamit?

Amikor késett a vonat
Mondják, hogy egy újszülöttnek minden vicc új. Talán nem saját találmány volt, de egy elégedetlen utastól hallottam ezt: „Ezt a vonatot nem lehet lekésni.” (azóta hallottam más kontextusban olyat is, hogy „Javaslom, hogy legyen örökölhető az SZTK időpont!” Tetszettek, megörökítem ezeket is itt…

„And I have a bike”
Az egyik ismerősöm kerékpár adás-vételénél jelen voltam. Számolta az angol vevő az átadandó 20 000 Ft-ot ezresével: „17, 18, 19 and I have a bike!” Magyarul: az utolsó ezres számolása helyett ezt mondta: „És van egy bringám!” Előtte még próbált alkudni, mondván, hogy busszal jött és kell neki jegyre is. Mondtuk neki, hogy visszafelé menjen bringával!

Nem írom ide azt, amit címnek írnék, mert lelövi a poént!
Gyűjtöm a különböző turisztikai helyeknél lévő préselt emlékérméket. Azt, amelyik ilyesmi gépekből tekerhető 100-400 Ft és egy 5 Ft-os bedobása után:

Szóval: az egyik gépeket üzemeltető személlyel beszélgettem, és mesélte, hogy az X városban lévő gépe (ami kerek érmét ad, és nem préselni kell – ez még fontos lesz a sztori szempontjából) a parkolóautomata mellett van. A várost azért hívom X-nek, mert nem akarom, hogy azonosítható legyen a helyszín. De a lényeg, hogy X olyan város, ahová a kultúrális örökség miatt mennek, tehát feltételezhető (lenne), hogy a hely az értelmiségieket vonzza. Tehát nem egy tömeg-helyről van szó, mint amilyen pl. Siófok.

Mesélte, hogy felhívják rendszeresen, hogy bedobtak már 600 Ft-ot, amikor rájöttek, hogy ez nem is a parkolóautomata, mit csináljanak? Mondta nevetve, hogy azt szoktam mondani, hogy dobjanak rá 400 Ft-ot, és lesz egy szép emlékérméjük.

Még itt ne nevessen (bár én is megtettem), most jön a slusszpoén!

Mondja tovább: nem egyszer felhívtak a Tourinformból, hogy panaszkodnak az emberek, hogy az EMLÉKÉRME gépben megvásárolt EMLÉKÉRMÉT nem fogadja el a PARKOLÓAUTOMATA!

Na itt már szakadtam. 😀