2021 legviccesebb megkeresései, kifogásai és mondatai

Tavaly kezdtem el tudatosan gyűjteni a munkám során felmerülő legviccesebb/legmegdöbbentőbb megkereséseket, illetve kifogásokat és mondásokat. 2021-ben sem volt hiány ezekből. Mutatom a gyöngyszemeket:

FONTOS MEGJEGYZÉS!
Nem célom megbántani senkit, van olyan, aki az alábbi listán szerepel, és ügyfelem lett. De ami vicces, vagy ennyire megdöbbentő, azt kár lenne megtartani magamnak. És név nélküli minden elem. Ill. több esetben az én szarkasztikus válaszom kerülhet másvalaki hasonló listájára. Vágjunk is bele (időrendben)!

Dőlt betűvel írom az eredeti megkeresést, majd utána következik az eredeti (vagy éppen el nem küldött, csak gondolt) válaszom.

Egy nagyon kedves ügyfelem írta, ezen jót nevettem: „Készítsük el az oldalt úgy, ahogy a dokumentumban leírtam. A férjem ilyenkor szokta megjegyezni, az, hogy készítsük, az ugye azt jelenti, hogy én készítsem egyedül? Szóval kérlek készítsd el, nekem nem menne. (-:
A rólunk menüpont feltöltése után módosítást kért az ügyfél: „Kaptam a nejemtől hogy őt meg se említettem pedig ő intézi a számlázást időpont egyeztetést stb…” Imádom! (-:
„Hú Ádám, egy kicsit össze kellene kapnod magad…” Ezt akkor kaptam meg, amikor a megkereséskor nem volt szabad kapacitásom, de amikor lett („sajnos” elég sokára), az ígéretemnek megfelelően visszahívtam, de nem értette, hogy miért kell várni.
„Mi a weboldal címe? Most Postán vagyok, nem tudok beszélni…” Visszahívott érdeklődő, akinek fogalma sem volt, ki vagyok. Ezzel persze sokan lehetnek így, nem is ezzel van a baj. Hanem azzal – magamból kiindulva – hogyha szakértőt keresek, akkor biztosan tudni fogom, hogy ki ő akkor is, amikor visszahív. Hiszen nem csak az ár fontos nekem, hanem a minőség is, amiről úgy tudok meggyőződni, hogy utánanézek a szolgáltatónak.
„Ez pénzbe kerülne nekem?” Tipikus…
„Tegeződhetünk? Én 63 éves vagyok, mindjárt 64, a kurva anyját!” Ezt pont így. (-:
„Rejtvényt fejtettem ahhoz kerestem megoldást, nem is ismerem magát.”
Aki ahhoz kötötte az együttműködést, hogy beálljak a sportegyesületébe (nem lett közös munka ebből): „Bizony jó lenne, ha a közelben lakna és megismerné az edzéseket, az életünket… Egyszer kellene eljönni a heti 6 edzésünkre, ami három helyszínen történik. Ezt akár egy hét alatt is tudja teljesíteni a leendő partner. A sportársakkal találkozik, képben lesz, s remélhetőleg meg is tanulja tőlünk a ****-t (Megj.: a sportegyesület sportja).
Amikor az ügyfél küldi a jelszavát, és az „Mokaficek”, akkor tudom, hogy szereti a xXx című Vin Diesel filmet. Itt a jelenet.
Vajon kellene pszichológus annak a pszichológusnak, aki rámnyomja mérgében (raádásul magát hergelte fel) a telefont? Mert ilyennel is találkoztam 2021-ben. (-:
Érdekes indoklás: „A láblécben nem szeretnénk, ha látszódna, hogy ki fejlesztette a webshopunkat, ezzel szeretnénk magunkat védeni a konkurenciáinkkal szemben, de referenciaként szerepelhetünk az oldaladon.”
Van aki egészen speciális szempont szerint választ partnert. Ezt kaptam kérdésnek: „Mi a csillagjegyed? Én oroszlán vagyok, és nem tudok mindenkivel együttműködni.”
Volt még 2019 novemberében egy megkeresésem, amit kapacitáshiány nem tudtam elvállalni, ezt közöltem is az érdeklődővel. Erre ő: „Adok 1000 eurót, ha mégis lenne.” Mondtam, hogy ha nincs kapacitás, akkor sajnos pénztől sem lesz, adhat 10000-et is. Na a lényeg, hogy amikor ismét lett kapacitásom, kerestem. Ekkor kiderült, hogy másoktól 1000-2500 EUR közötti ajánlatokat kapott…
„Az vita fölött áll, hogy ez egy ritka szar szolgáltató.” Ezt akkor írta egy ügyfél, amikor rávilágítottam az előző fejlesztő hiányosságára.
Tagsági rendszerrel kapcsolatos kérdés, amit magának meg is válaszol az érdeklődő: „Megéri először ingyen adni, majd előfizetésre váltatni? HBO Go győzött meg így.”
A tárgyalási szakaszban mondja az ajánlatkérő: „Beszéltem ám mással is!” – Amikor pedig dolgozni kezdtünk, kérdeztem, hogy mennyi helyről kért ajánlatot rajtam kívül? Erre ő: „0”. Még jó, hogy nem hat rám az, amikor ilyen átlátszó tárgyalástechnikai eszközzel akarnak befolyásolni.
„Megmondom az őszintét.” Amikor egy beszélgetésben 5-10 alkalommal hangzik el, akkor hajlamos vagyok azt hinni erről, amit a pszichológiai könyvek is írnak: pont nem az „őszintét” hallom.
Volt olyan, aki nagyon „berágott” rám, amikor – nyilván okkal – elutasítottam a közös munkát: „A szívemből szóltál. Én sem szeretnék egy ilyen kioktató emberrel együtt dolgozni. Te még nem is karcolgatod a vállalkozó-megrendelő közötti kapcsolatokat, egyet sem. A saját, falakkal, bástyákkal és vizesárokkal körülvett világodban élsz, amiről azt hiszed, hogy ez a valóság. Hát nem ez, ez csak a Te képzelt, virtuális világod.”
„Szánnánk nyilván rá pénzt!” Még szerencse! (-:
Adott egy ügyfél, akivel a távollévők között kötött szerződésekről szóló kormányrendelet alapján e-mailben szerződést kötöttem, de a társa meggondolta magát. Mibe kapaszkodjon ilyenkor az ember? Naná, hogy a fizetési feltételekbe és a korrekt szerződésbe (és a tudatlanságba). Mutatom a kifogást: „Nem egy 150.000.- értékű megrendelés kifizetésével fogunk szórakozni. Ennyi időt és papírmunkát egy százmilliós szerződéssel sem töltünk el, az ügyvédünk igen gyorsan „elküldene a fenébe”, ha egy ekkora összegű szerződéssel „zaklatnánk”. Higgye el, ki fogjuk fizetni. A munkatársam meg tudja adni a videósunk telefonszámát, vele ilyen nagyságú megrendelésekkel szoktunk üzletelni szerződés nélkül. Leellenőrizheti fizetési morálunkat.” Ezek után megírtam, hogy mindenképpen fizetni kell előleget. Erre ő: „Megköszönöm eddigi fáradozásait, de nem kívánok Önnel szerződést kötni a feladatra.” Visszaírtam neki a tényt: A munkatársa már megtette a szerződéskötést múlt héten, de részemről nincs akadálya a szerződés felbontásának. Ezennel akkor az együttműködést megszűnt közöttünk. Annyit még hozzátennék, hogy százmillós szerződése nem nagyon volt még, hiszen 2019-ben 93M Ft-os árbevételt (ami ugye nyilvános adat) realizáltak összesen. Imádom azokat, akik többnek akarnak látszódni annál, amik…
Milliárdos cégvezetőnek mondtam a munkatársak kapcsán, hogy biztosan nem lehet 160 órát dolgozni egy hónapban, leülni és végigtolni. Válasza (3 alkalmazottal): „Dehogynem.”
Ügyvéd, aki nem ismerte a pontosságot, és csak egy következő napra tudtam új tárgyalásra időpontot adni: „Én az árakról szerettem volna tájékozódni, de egy vállalkozótól több rugalmasságot várok el.” Nem voltam rest, visszaírtam neki: Mondhatom, hogy én is egy ügyfél-jelölttől. Hiszen egy időpontot sem sikerült tartani, akkor mi lett volna a garancia részemről, hogy a fizetési határidőknél nem lett volna hasonló probléma? Szóval kétoldalú a dolog.
Egy ajánlatkérő azért akart olyan domaint regisztrálni, amiben szerepel a „trump” karaktersorozat, mert „most tőle hangos minden”.
„Köszönöm, egyelőre csak ismerkedem az oldallal.”
Amikor a COVID miatt márciusban bezártak „mindent” két hétre, akkor az első tájékoztató úgy szólt, hogy az élelmiszerüzletek, gyógyszertárak és drogériák kivételével minden bezár. Erre gyorsan reagáltam is, hogy most rendeljenek könyvet a feliratkozók, hiszen akkor még a lezárás előtt postára tudom adni, utána az értelmezés szerint posta sem lesz (az, hogy nem így lett, az nem az én hibám, hanem a Kormány nem megfelelő precizitású tájékoztatója). Erre jött egy válasz egy feliratkozómtól: „A Postára meg mindig szükség van. Nem járványfüggő. Tudod a nyugdíjak pl. Néha azért ne csak vagdalkozzunk a szavakkal, mondatokkal, hanem gondoljuk is át először.” Utólag persze mondhatjuk, hogy igaza lett, de abban a pillanatban nem így volt (ha azt feltételezzük, hogy a Kormány egyértelműen kommunikál).
Szintén egy érdeklődő, akit nem tudtam kapacitáshiány miatt vállalni, és erről tájékoztattam e-mailben. Jött is gyorsan a „most nagyon bánhatod ezt, mekkora üzletről maradsz le szerintem” típusú válasz: „Semmi gond találtam Kecskeméten olyan, aki 600+ÁFÁért megcsinálja. Csak a termékeket kell nekünk feltölteni.”
Volt egy érdeklődőm, akinek az aláírásában volt egy számsor. Gondolkoztam, hogy mi lehet, nem jöttem rá. Megkérdeztem. Na ezt nem találtam volna ki: „Csak egy Grabovoj szám.”
„Magánszemélyként mennyibe lenne?” Soha nem értem, hogy miért lenne külön lakossági ára egy webfejlesztésnek.
A legmegdöbbentőbb az volt, akivel megegyeztem, elkezdtem csinálni neki a weboldalt, majd kitalálta, hogy mégsem akarja, adjam vissza az előleget, mert „szüksége van a pénzre, nem jól kalkulált”. Megegyeztünk, hogy az eddigi munkámnak megfelelő összeget levonom, és a maradékot visszautalom. Elfogadta, és az erről szóló e-mailje után haladéktalanul el is utaltam neki a pénzt. Erre pár nap múlva előkerült, hogy mégis akarja az oldalt. Én pedig mondtam, hogy soha nem lesz már újra ügyfelem (nem szeretem az óvódás viselkedést, a „mégsem cserélem el a kisautómat” effektust), nem szeretnék neki weboldalt csinálni. Úgy tűnt, hogy elfogadja. Aztán hamarosan ismét jelentkezett, perrel fenyegetőzött „webjogásszal is beszéltem”, hogy fel fog jelenteni, ha nem segítek neki, mert már fizetett nekem. Tájékoztattam, hogy nyugodtan, mindent tisztességesen csináltam. Azóta is jelent…
Egy ügyfél ügyvédje olyan papírt akart aláíratni velem „szerződés kiegészítés” címen (teszem hozzá, 2+ éve nem volt közöttünk élő szerződés – amióta a weboldalt csináltam neki), amely szerint bármikor adatvédelmi auditot tarthatna nálam („de persze nem élnék vele soha”), a székhelyemen. Nem irigylem az ügyvédet, ha az ügyfél tolmácsolta felé azt, amit megírtam válaszként neki.
„Szerdával kapcsolatban az most is jó, de személyesen elmennék hozzád, sokkal könnyebb lenne nekem is.” Egyrészt nincs ügyfélfogadásra alkalmas székhelyem, másrészt megírtam neki, hogy a személyes találkozó nem hatékony az online munkáknál. Szerencsére meg tudtuk oldani telefonon is a tárgyalást.
Ez semmiképpen nem vicces pont, inkább megdöbbentő, vagy felháborító. Törőcsik Mari halála után 13 nappal kaptam valakitől levelet, akinek volt közös fellépése vele. Kettejük közös képét is csatolta, és így próbált ingyen munkát szerezni tőlem: „Mind a honlapunkon, mind a hírlevél rendszerünkben, mind a sajtóanyagainkon (vagy óriásplakáton) megjelenhetne logójuk. Kérdésem tehát, hogy egy ilyen bartel partnerségben lát-e fantáziát, lehetőséget?” Azon túl, hogy ezek a megjelenések haszna a 0-hoz konvergál: No comment.
„Köszönöm a visszahívást!” Mondta egy olyan, akit nem én hívtam, hanem ő engem. (-:
Északon lakó ügyfelem (Magyarországon élve elképzelhetetlen ez.): „A 20 órásból lassan 24 órás világosság lesz, nagyon vagány élmény, egyedül a hatévesnek nehéz megérteni miért kell világosban aludni menni… Úgyhogy harc az van rendesen.”
„Szerintem ezt meg lehet oldani valahogy, de meg kell néznem a Youtube University-n.”
Egy érdeklődő SMS-t írt, hogy csak a WooCommerce videók érdeklik a videós anyagból. Aztán kinyomott, amikor felhívtam és megkérdeztem, hogy mikor válik aktuálissá.
Miután egy ajánlatkérő megjárta egy 80 000 Ft-os weboldallal: „Úgy néznek ki a 20 éves fejlesztők, mint a ****** tagjai…” És a ****** helyén egy parlamenti párt neve hangzott el.
Ez a pont nem a vicces mivolta (nem az), inkább a meglepő – vagy inkább szokatlan – szóhasználat miatt került ide. Bevallom, Google-öznöm kellett a jelentés értelmezéséért, amikor egy nagyon szuper ügyfelem ezt írta: „Mi okból mecseredik el?”
Akinek annyira nincs önbizalma nőként, hogy az ex-férjére hivatkozva (+ fotó!!) próbál tárgyalni, amikor egy feltételem nem volt szimpatikus neki: „Nos, én ezt másképp szoktam csinálni az ügyfeleimmel. És az exférjem is másképp gondolkodik, ő is azt szokta első helyre állítani, hogy az ügyfél elégedett legyen és NÁLA találjon megoldást az igényére. …. Lásd csatolmány kép. Készült Az Év Vállalkozója xxxx évi díjátadón az akkor még férjemről.” Én pedig azt gondolom, hogy nem kell mindenkinek ügyféllé válnia, inkább keresek kevesebbet, de marad több ép hajszálam.
Egy másik ingyen munkát akaró: „Ez természetesen azt jelentené, hogy a szerkesztőségi csapatnak vállaltan, hivatalosan tagja lenne. Ez egy nemzetközi folyóirat esetében talán nem hátrány.”
„A gépemen nem kívánatos gyermeki aktivitás következtében elvesztek a keresőben mentett linkek, így nem tudom az általad készített oldal admin felületére való belépéshez szükséges címet/URL-t.”
23,5 millió Ft-os előző évi adózott eredménnyel rendelkező ügyfélnél (nem mondtam akkor, de jót nevettem magamban – a bevételi adatokat pedig konz. után néztem meg) láttam Skype konzultáció alatt, a képernyőmegosztáskor: „Aktiválja a Windows-t”.
Ügyfél informatikusának aláírása, Madonna után szabadon: „Dzsó”
Egy megdöbbentő – nem általam kezelt – hirdetési kampány eredménye, amelyet megosztott velem (szoktunk üzleti dolgokról a munkán felül is beszélgetni) az egyik kedves ügyfelem: „Statisztikai eredmény pár napos futás alatt: 25.664-szer mutatta a reklámot. / 977-szer klikkeltek rá (4%-os klikk arány) / vásárlások száma 0 db. / költség = 100€. 5 vásárlás összesen.”
Szabadságom alatt 4x keresett valaki nagyon rövid időn belül. Visszahívtam, kíváncsi voltam, mi volt ennyire fontos. El is mondta: „huponthura nem tudok YouTube videót beilleszteni.”
„Tesó, lehet 5000?”
Központilag lekapcsolják az interneteket (megj.: tényleg így mondta!), ne Facebookozzanak!
Amikor az informatikussal is kapcsolatban álló ügyfelem a szabadságom alatt írt (amikor nem nézek leveleket), de csak utána kapott választ: „Egy egyiptomi informatikus vagy webmester gyorsabban válaszolt a kérdésemre, mint Te. Ilyen még a világtörténelemben nem volt, azt hiszem…”
Felhívott egy személy (nem voltam vele kapcsolatban még), hogy egy általam készített weboldalon fog dolgozni, és semmilyen adatot nem tud az oldalról. Mondtam, hogy az ügyfél védelme érdekében tőlem ilyen módon (névtelen telefon) nem is fog megtudni semmit, amíg az ügyfél meg nem erősíti a kilétét, és felhatalmazást nem ad nekem az információk átadására. Erre ő: „Nem is akartam semmilyen adatot, csak azért telefonáltam, hogy X (az ügyfél) majd keresni fog emiatt.” Miután pikírten mondtam neki, hogy ez minden bizonnyal a hívása nélkül is megtörtént volna (ergo nem értem a hívása okát), rövid úton bontottuk a vonalat.
„Ön nem veszi fel a telefonját.” Így, kijelentő módban jött SMS-ben, amikor a szabadságom alatt nem tudtam felvenni a telefonomat valakinek.
Felhívott egy érdeklődő, és egyből ezzel kezdte: „Mikor írta a bankkártyás fizetés integrálásáról szóló cikket? Mennyi volt 5 évvel ezelőtt ennek a díja?” Visszakérdeztem, hogy miért kíváncsi erre az információra, hiszen amíg nem tudom ezt, addig nem tudom eldönteni, hogy mi a szándéka – és ettől is függhet, hogy válaszolok-e a kérdésre (főleg, ha csak beszélgetni akar, és nincs is vonatkozó igénye). A válasza ez volt: „Azért szeretném tudni, mert akkor tudnám, hogy mennyivel jártam volna jobban, ha 5 évvel ezelőtt bevezettem volna.” Mondtam neki udvariasan, hogyha a szolgáltatásra vonatkozóan élő igénye van, akkor érdemes bevezetni az 5 évvel ezelőtti ártól függetlenül, hiszen nem azt kell nézni, hogy most mennyi, hanem hogy az üzleti folyamatba hogyan illeszthető be ez a költség, illetve hogyan fog megtérülni és plusz forgalmat hozni.