Hozzáállás kérdése: megoldást vagy kifogást keresünk?

Többször írtam már arról, hogy kiemelten fontos számomra a hatékonyság (idő, optimalizálás, stb.), illetve, hogy magas színvonalon, de a kellőnél ne több idő keretében végezzek el egy adott feladattal. Ugyanilyen fontos az is számomra, hogy megoldást találjak olyan helyzetekben, amikor más esetleg feladná.

A hatékonyság iránti vágy kreatívvá tesz. Azt gondolom, hogy vállalkozóként köteles vagyok „máshogy” gondolkodni, akár extrém megoldásokkal is célt érni. Ritkán fogadom el azt, hogy „nem lehet”, helyette inkább a „hogyan lehet” (és persze: megéri-e) kérdésre keresem a választ (akár más helyett is).

Mivel sokszor megkapom az életben egy-egy (más számára adott esetben meglepő) megoldásom kapcsán a számomra meglepő visszajelzéseket („ilyet még nem láttam”, „erre nem gondoltam”, „ezt így nem lehet”, stb.), ezért gondoltam írok egy cikket arról a gondolkodásmódról, amelyet szerintem minden vállalkozónak, cégvezetőnek illene elsajátítania. Persze vérmérséklettől függően, hiszen lehet, hogy valamelyik leírt megoldás már sok is valakinek.

Nem minden példa vállalkozóként ért, ám ezeket azért teszem közzé mégis, mert azzal, hogy diákkori példákat is felhozok, azt szeretném bemutatni, hogy nem életkörfüggő a kreatív (néha: „dörzsölt”) problémamegoldás képessége, és a cél szem előtt tartása, valamint annak tudása, hogy mit kell a sikerért megtenni (és meg is tenni). Illetve a játékszabályok (átvitt értelemben is: feltételek, törvények, stb.) és határok pontos ismerete, illetve annak megértése, hogy mi miért történik. Valamint tudni azt, hogy mikor érdemes a magunk vagy mások igazáért, vagy akár csupán az elv miatt kiállni.

Némelyik lehet, hogy „ügyeskedésnek” tűnik, de soha nem ez volt a célom. Én azt szoktam mondani, hogy nem nekem ciki, ha valamit (amiből nem lesz egy normál ügymenetnél nagyobb hasznom) csak úgy lehet elintézni, hogy a szokásostól eltérő módon lépek fel, és ennek hatására érem el az eredetileg kívánt állapotot.

Ahogy Sam Ewing mondta: „Semmi sem olyan megszégyenítő, mint végignézni, ahogyan valaki végrehajt valamit, amit te lehetetlennek bélyegeztél.„

Vállalkozós példák

9 termék ingyen 200 felett
Írtam és számoltam részletesen erről korábban.

Postán
Még a Kisadózás előtt, amikor költséget el tudtam számolni, akkor esett meg velem, hogy a Postán elfelejtettem számlát kérni, és még fizetés előtt ez eszembe jutott. Igen, hibáztam. Kértem, hogy elnézést, de szeretnék számlát kérni a tételekről. Azt mondta a hölgy, hogy „nem lehet”. A megoldás? Mondtam, hogy nem hoztam pénzt, így sajnos nem tudok fizetni. Máris kerített valamilyen vezetőt, aki sztornózta a gépből a vásárlást. Utána mondtam, hogy elnézést, füllentettem, mégis van pénz nálam. És számlát kérek.

Piti? Igen! Kezdő vállalkozóként? Nem. És a postai alkalmazott hozzáállása, hogy NEM LEHET? Ha nem így áll hozzá, akkor nem erőltetem, elfogadom. A „nem lehet” néha nincs is olyan messze a „nem akaromtól” a szinonimaskálán. De nem szeretem, ha hülyének néznek, vagy nem is keresnek megoldást egy problémára.

12 milliós alanyi mentes határ
Rendszeresen látom kisadózókat tömörítő csoportban, hogy az év 2. felében azon megy a morfondírozás, hogy mi lesz, ha eléri a 12 milliós árbevételt? A megoldás: nem kell elérni. Azért mert ÚGY TŰNIK, hogy el fogja érni, élni kell a lehetőséggel? Mindenáron? Nem jobb egy kicsivel kevesebb árbevételt elérni, de több szabadidővel rendelkezni? Nem mellesleg ÁFÁ-zni sem kell. Persze aki már az első negyedévben elérné a határt, ott érdemes ezen gondolkozni. De akinél ez novemberben jön el, annak miért? Építsen várólistát, és hasznosítsa a felszabaduló idejét. Én is így csinálok, év végén már csak várólistát építek, és a meglévő ügyfeleknek dolgozok.

CIB Bank – utalási díj
Korábban a CIB Banknál vezettem a vállalkozói bankszámlámat, ahol sokalltam az utalási díjat. Emiatt meg akartam szüntetni a számlát, de előtte a rajta tárolt összeget szerettem volna a privát számlámra juttattni. Mi volt a megoldás, hogy ne kelljen utalási díjat fizetnem? A teljes összegből vettem állampapírt (NAV állásfoglalást követően) bankkártyával (nincs díja, mint az utalásnak), majd a Magyar Államkincstártól a saját számlára utaltam díjmentesen. Több mint 30e Ft-ot spóroltam ezzel, hogy így „megutaztattam” a pénzt.

Tárhelyesek
A tárhelyesek, informatikusok sajnos sokszor csak az orrukig látnak, és hajlandóak techniakai oldalról megközelíteni egy problémát. A lényeg, hogy náluk sokszor működik a „de hát másik tárhelyen lehet” megközelítés, és ez varázsütésre állítja át a zsigeri elutasítást megoldássá.

COVID-19 reakció
Ez szerencsére engem nem érint, tartottam a pénzügyi terveimet 2020-ban is, szerencsére a szolgáltatásaimra nagyobb kereslet van, mint máskor, hiszen aki teheti átáll online-ra. Illetve több olyan szolgáltatásom is van, amelyek eladását segíti a vírus. Pl.: Bankkártyás fizetés integrálása, vagy webáruház készítés vagy éppen online oktatásos oldal készítése. Persze nem mindenki ilyen szerencsés, tisztában vagyok vele.

De mindig megdöbbenek, amikor hallom, hogy most nem keres valaki egy fillért sem. Mit tennék hasonló helyzetben? Elmennék akár árufeltöltőnek, majd ha rendeződik a helyzet, utána ismét vállalkoznék (egy ügyfelemről tudom is, hogy pizzafutárnak állt). Nem szégyen a munka, szerintem sokkal cikibb az, ha mástól várjuk a megoldást. A COVID-19 (koronavírus) kapcsán írtam már itt részletesebben.

Privát élet

Fizika érettségi
A választott érettségi tantárgyam a fizika volt. 2 vagy 3 feladatot úgy oldottam meg (ezzel 1-2 jeggyel nőtt a kapott eredmény), hogy fogalmam sem volt a megoldásról. Mit csináltam a pánik helyett? Elkezdtem lapozgatni a négyjegyű függvénytáblázatot, és addig kutattam, amíg találtam olyan képleteket, amelyben pontosan olyan elemek szerepeltek, mint a példában. Példa (a gondolatmenethez): a feladat kereste a „v” értékét. Meg volt adva az „s” és „t” érték a feladatban. Addig lapoztam a függvénytáblázatot, amíg meg nem találtam a v=s/t összefüggést. Természetesen nem ez volt a konkrét feladat (ciki is lenne, ez annyira „alap”), valamilyen hőmennyiséges dolog volt az egyik, a másikra pedig egyáltalán nem emlékszem.

Matek dupla 1-es ígérete
Egy-két kivételtől eltekintve mindig 5-ös voltam matematikából. Egyik év végén az utolsó dolgozat előtt tudtam, hogyha 1-est kapnék rá, akkor is 5-ös lesz a bizonyítványomban. Utolsó órára esett a dolgozat, aki beadja, mehet ebédelni. Éhes voltam. Ahogy megkaptam a dolgozatot, indultam is ki, hogy üresen beadom (igen, instant karó, de ugye azzal együtt is 4,51 felett lett volna az átlagom). A tanár (ahogy az iskola sok más esetben is) letörte a kretavitiásomat, miután elmondtam mire gondoltam. Azt mondta, hogy két db egyest kapok, ha nem ülök vissza. Leültem, írtam 10-15 percet, és kaptam egy hármast rá.

Kémia felelés
A kémiát világéletemben utáltam. És kicsit abban a félévben túltoltam a „csak azt tanulom, ami érdekel és/vagy a későbbiekben hasznos lesz” (azóta sem hiányoznak az atomok) elvet, ezért elég sok egyesem volt, bukásra álltam. De tudtam, hogy a tanárnő mindig azt felelteti, aki a földön ül óra előtt. Mit tettem hát? Egész előző este tanultam, és leültem a földre. Harapott is rá a tanárnő. Feleltem, ötös. Ez mentett meg a bukástól (így soha semmiből nem buktam meg).

Lekésett busz
Ez talán 2 éve volt. Pilis-valahová mentem időre, ahová azért nem 5 percenként megy a busz. A jegyvásárláskor megkérdeztem, hogy melyik állásról (Árpád híd) indul a busz, és odaálltam. Kár volt, mert rosszul tudta. Amikor láttam elmenni másik állásról a buszt, akkor egy szempillantás alatt eldöntöttem, hogy elkapom.

Persze mondhattam volna azt is, hogy ott ette meg a fene, majd jön a következő. De az nem én lennék, ha van megoldás.

Tudtam, hogy a Váci útra úgy megy ki az Árbóc/Visegrádi utcából, hogy a Süllő vagy Véső utcáig elmegy, és ezek valamelyikén megy át, majd fordul ki a Váci útra. Én pedig a Zsilip utcán végigrohantam, majd a Váci úton nem túl szabályosan (na jó: egyáltalán nem úgy) keresztül vágtam, és akkor megláttam, hogy jön a busz. Kiálltam a sávjában, pont elé, ezért kénytelen volt lassítani és megállni. Elmondtam a sofőrnek, hogy mi történt, és szerencsére felengedett, és időben odaértem a Pilisbe.

Eplény
Libegőzni szerettünk volna, de sajnos a fenti álláshoz sikerült felmenni nyitás előtt. Megérkeztünk Eplénybe, kinéztem a legrövidebb utat a turistatérképen a libegőhöz. Csak éppen a fenti állomáshoz. Mivel elég meredek lett volna az út lefelé, ezért telefonáltam az üzemeltetőknek, hogy lemehetünk-e (és lent fizetünk utólag) nyitáskor az első feljövő kollégával? Igen volt a válasz, és persze a kollégától megkaptuk, hogy még soha senki nem várta fent nyitáskor.

Mentális felkészülés
A könyvemben írtam arról, hogy dartosozok, és hogy egy amatőr bajnokságban esélyem van a dobogóra. Nagyon erős ellenfeleim voltak. Fel is adhattam volna. De nem adtam fel, hanem fejlesztettem magamat (pl. sportpszichológiai könyvvel) mentális téren (is), és végül sikerült a dobogó 3. helyét megcsípnem. Tudtam mit kell tennem, és megtettem. És rácáfoltam arra a magas szinten játszó ismerősömre is, aki azt mondta, hogy versenyen sokkal nehezebb teljesíteni. Nekem sokkal jobban megy, ha van nyomás, mintha csak otthon gyakorlok.

Ferencvárosi túra [nem foci]
120 éves volt a Fradi, és volt egy túrájuk a IX. kerületben, ahol 17 pontot kellett felkeresni, és egy füzetbe igazolni az érintést pecséttel. Aki összegyűjtötte az összes pecsétet, az kapott ajándékba egy „Fradi 120” pólót. Nem szeretem a focit, csupán azért csináltam meg, mert szeretek túrázni. Igenám, de nem mentem egyedül, és egy embernek csak egy igazolófüzetet adtak ki a Fradi Shopban. És mivel én előre elmentem egyedül a füzetért, ezért a társamnak nem tudtam volna kérni, mert elküldtek. Mi volt a megoldás? Egy kint téblábóló, közelben dolgozó biztonsági őrt megkértem, hogy menjen be, kérjen egy füzetet. És megtette, lett 2 füzetünk. Ahol az emberek tudnak, segítenek!

Sakk
Időszakosan sakkozok az interneten. Amikor tornát játszok, akkor 2 pont jár a győzelemért, 1 a döntetlenért. Ha pl. 1 óra van a teljes tornára, akkor mindenki addig játszhat. Ahogy lejár az utolsó másodperc a tornán, onnantól kezdve az éppen játszott partik eredménye már nem számít a rangsorba. Előfordult többször már, hogy kb. 30-30 mp volt az ellenféllel az időnkből, de a tornából is. Ugye ilyenkor ha mindketten kihasználjuk a 30-30 mp-et, akkor az már 60 mp, de a tornából már csak ennek a fele van hátra. Magyarán bármi lesz a meccs végeredménye, az már nem növeli egyikünk pontszámát sem. Kivéve… Ha gondolkozunk, és értelmezzük a fent leírt szabályokat! Ilyen helyzetben rendszeresen döntetlent ajánlok (állástól függetlenül), hiszen elfogadás esetén (többször bejön) mindkettőnknek plusz 1 pont jár, ami a pontversenyben feljebb vihet.

Csőtörés és a lakásszövetkezet
Lakásszövetkezet része a ház, ahol élek. Volt olyan csőtörés, ami a központi csövet érintette, ami a falban megy nálam, és az tört el. Amikor a lakásszövetkezetben ezt jeleztem, azt mondták, hogy mivel felújításban vagyok, ezért oldjam meg. A lakásszövetkezeti törvényre hivatkoztam, amely pontosan leírja, hogy mettől az én felelősségem, és meddig a lakásszövetkezeté. Érdekes, erre már el tudták intézni. Azért felháborító csak, mert ha hagyom magamat, vagy nem ismerem a jogaimat, akkor BIZTOSÍTÓNAK spóroltak volna, és nem is a szövetkezetnek!

Pénzváltás, 5 000 Ft, nagy áruház
Kedvencem, amikor egy olyan embernek (kasszás) kell megmondanom a megoldást, aki jó eséllyel évek óta csinálja azt, amit éppen nem tud megoldani. Kassza, 5 000 Ft nálam, szokásos megjegyzés: nincs kisebb? Nincs. Mi a megoldás? Én szoktam javasolni, hogy kérdezze meg a kollágáit, vezetőjét, és oldjuk meg. Ne mondja már, hogy egy 40 kasszát magában foglaló egységben nem tudja megoldani egy papírpénz felváltását. És persze mindig sikerül.

Tömött busz
Még a COVID előtt többször mondtam az utasoknak, hogy nem szeretném, hogy úgy induljon a busz, hogy nem vagyok fent. Valahogy mindig lesz hely, annak ellenére, hogy mindenkinek addig számít a helyezkedés, amíg ő fel nem fért.

Auchan és az Eperjó
Tipikus példa, amikor meg kell érteni a másik fél gondolkodásmódját, és aszerint megoldást találni. Rendszeresen rendelünk az Auchanból, és szoktam kérni Eperjó csokit. Ezt soha nem hoztak, helyette mindig hoztak Szamba nevű meggyes csokit helyettesítő terméknek. Mondom ezt nem hiszem el, hogy ebből soha nincs raktáron. Párom mondta, hogy mi van akkor, ha összerakásnál csak kiabálnak egymásnak, hogy „te hozz a rózsaszín csokiból x db-ot”. És nem gondolkoznak (nem tudják), hogy több fajta rózsaszín csomagolású csoki van. Tegyük próbára őket. Legközelebb kértem Eperjót IS és Szambát IS. És mindkettőből küldtek.

~18 km bringatolás – Red Bullért
Évekkel ezelőtt két barátommal kötöttem egy fogadást, amely szerint aki az adott évben minél nagyobb átlaggal minél nagyobb (egyhuzamba) távot (volt rá egy képlet, amivel minden eredmény összemérhető volt egymással) tesz meg bringával (Mountain Bike-al), annak jár egy Red Bull. Elkezdtem gondolkozni? Hol van nagy lejtő? Kékestetőn voltam már, tudtam, hogy 40 feletti átlaggal le lehet jönni Gyöngyösig, de a táv kevés, azért az megdönthető. Gondoltam egyet, megkérdeztem tőlük, hogy szabad-e tolni úgy a bringát, hogy nem mér az óra, hiszen ha sétálunk, akkor nem tekerünk, így miért is mérne? Igen volt a válasz. Nem voltam rest, reggel feltekertem a Kékestetőre, majd ott nulláztam az órát (nem volt feltétel, hogy egy adott nap teljes eredménye legyen figyelembe véve), majd lementem Gyöngyösig. Majd visszatoltam a ~18 km-es úton a bringát pár óra alatt a Kékestetőre, és lejöttem ismét. Így nyertem mindkettőjüktől 1-1 Red Bull-t a 36 km-es távért, amelyet tekerési időben bőven egy órán belül teljesítettem. Megérte? Anyagilag biztosan nem, de a teljesítmény miatt véleményem szerint igen.

Emlékérmék
Gyűjtöm a préselt emlékérméket, amelyek egy gépből tekerhetőek, 2 db százas és egy 5 Ft behelyezése után. Vannak olyan helyek, ahol bent vannak a kilátótérben a gépek, és nem szívesen engednek be. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy csak ezért (tényleg így van) jöttem el a 18. kerületből, és a környékről már csak ez az egy érme hiányzik (ez is igaz), legyen szíves engedjen be tekerni egyet. Igen, kis pszichológiai trükk, hogy nem akar a döntéshozó az lenni, aki az egyetlen hiányzó érme útjába áll, így beenged. Eddig mindig működött. Ha eljut a Vasúttörténeti Parkhoz vagy a Csodák Palotájához a cikk, ezúton is köszönöm nekik, mert ők valóban nagy szívességet tettek, hiszen „nagyon” be kellett engedniük (igaz, mindkét helyen kísérettel – de ez így van jól). Persze itt is volt „B” tervem. Ha nem engedtek volna be, akkor egy látogatót kértem volna meg, hogy tekerjen nekem érmét.

Amit nem csináltam meg, csak kapásból bevillant (ilyen az, ha “másképp” látja valaki a világot) a megoldás:
Az egyik üzletláncnál karácsonykor szokott lenni egy olyan akció, hogy 6e Ft-onként adnak egy matricát, és ha ebből összejön 5 db, akkor jár érte egy szakácskönyv. Az jutott eszembe, hogy vajon hogyan védekeznek az ellen, hogy valaki vesz 30e Ft-ért cuccot, majd másnap visszaviszi? Visszakapja a pénzt, de vajon a matricát/könyvet is visszakérik tőle?

Tanulság?

Amikor a fent leírtakhoz hasonló helyzetbe kerülök, sokszor eszembe jut a klasszikus nyuszikás vicc, amelyben az állatok sorban megrémülnek, amikor kiderül, hogy az oroszlán által készített halállistán ők is szerepelnek. Nem úgy nyuszika, aki lazán visszakérdez: és nem lehetne lehúzni a listáról? Mire a válasz: DE!

Ezeket nem hagyhattam ki, de nem saját példák:

  • Gasly, Sainz, Stroll: 167 000x-es szorzóval tette meg valaki ezt a futam sorrendet a 2020-as Olasz Forma 1-es nagydíj előtt. És 70 Ft-ból csinált ~12 milliót azzal, hogy „máshogy” gondolkozott.
  • 5 centesek eladása fémhulladékként: Írtam erről korábban, ebben a cikkben, a 6. pontnál.
  • 1 dollárosok vásárlásából több tízezer dollár: “A rekorder azonban alighanem az az illető, aki 2,4 millió egydolláros érmét rendelt, összesen 20 tonna tömegben. Ezt nem egyedül vitte véghez, hanem barátok és családtagok szövevényes hálózatának segítségével, illetve különböző hitelkártyák variálásával. Összességében több tízezer dollárt rámolt így ki ezen a jogi kiskapun.” Bővebben a Telex cikkében.
  • Kedvenc filmem a témában: Pénzcsináló (2011) – Brad Pitt és Jonah Hill főszereplésével.

Szóval ha egy megoldandó szituációban találjuk magunkat, nem kell hagyni magunkat, a legtöbb esetben van megoldás, még akkor is, ha néha az a komfortzónán kívül is esik, vagy éppen szokatlan, mert „nem ezt szokták tenni ilyen esetben”. Néha csupán egy kis kreativitás szükséges a számunkra megfelelő végeredmény eléréshez.

Cikkértesítő

Ha nem szeretne lemaradni az új cikkekről, akkor iratkozzon fel az értesítőre!

Szólj hozzá!

*

code

A honlap cookie-kat használ. Részletek

A hatályos jogszabályok alapján kötelező tájékoztatni a látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ és tárol a számítógépén. Ha ezt nem szeretné, akkor a böngészője megfelelő beállításait használva tiltsa le a cookie-k tárolását, vagy zárja be a weboldalt. Mik azok a cookie-k? Hogyan tudja tiltani a tárolásukat? Hogyan kezelem a személyes adatokat? Mindenre választ ad a részletes adatvédelmi és cookie tájékoztatóm.

Bezárás