2025 legviccesebb és legmegdöbbentőbb megkeresései, mondatai

2020 óta tudatosan gyűjtöm a munkám során elhangzott vicces, megdöbbentő megkereséseket, kifogásokat, mondatokat. Íme sorban az 6. szilveszteri összeállításom!

Korábbi listák:

• 2024-es év
• 2023-as év
• 2022-es év
• 2021-es év
• 2020-as év

FONTOS MEGJEGYZÉS!

Nem célom megbántani senkit. Az alábbi listán lehetnek olyanok is, akik végül ügyfeleim lettek. De ami vicces, vagy megdöbbentő, azt kár lenne megtartani magamnak – hiszen úgyis mindjárt itt a szilveszter! Név nélkül adok közre mindent, hogy semmiképpen ne legyen azonosítható az, akitől származik. Természetesen azon sem lepődnék meg, ha néhány esetben az én (néhol) szarkasztikus válaszom kerülne másvalaki hasonló listájára. Vágjunk is bele!

+1:
Mennyire jó a Facebook algoritmusa, amikor kapok egy ilyen értesítést tőle?

Mutatom az idei gyöngyszemeket:

Dőlt betűvel írom az eredeti megkeresést, majd utána következik az eredeti (vagy éppen el nem küldött, csak gondolt) válaszom vagy megjegyzésem.

„Nincs itt a szezonja az aszfaltozásnak!„
Kezdte ismételt megkereséskor egy hölgy, aki várólistán várt nálam, hogy weboldalt csináljak neki. Az eredeti ajánlatkérés szerint műkörmös vállalkozásnak.

„Tudja miért tudom magát fizetni?”
Kérdezte egy úriember, aki azt ecsetelte, hogy a leendő konzultációt pontosan kezdjük majd, mert nála nem fér bele csúszás (nálam sem egyébként), mert az ideje drága. Hiszen azért tudna engem fizetni, mert ő magasabb órabéren dolgozik, mint amennyit én kérek. Végül, ezek után nem kellett megfizetnie az időmet…

„El kellene adni 30m³ árut, jutalékért.”
30 m³ Baliról behozott, kézzel készített árut (többek között: több tízezer darab szívószálat) kellett volna eladnom egy ajánlatkérő tervei szerint. Igen, webes megkeresésből jutottunk idáig. De tovább nem.

„Majd a titkárnőd…”
Igényfelmérő beszélgetés, az ügyfél férfi, háttérben a felesége.

Ügyfél: Lehet majd később másik e-mail címet is készíteni, ha pl. lesz titkárnőm?
Én: Igen.

Ezután ment tovább a beszélgetés, majd pár perc múlva az ügyfél a feleségéhez:

Ügyfél: Csinálsz nekem egy kávét?
Feleség: „Majd a titkárnőd csinál neked, előbb nem azt akartál?”

„Ilyen kis csajszi, titkárnő fajta.”
Egy ajánlatkérő fontosnak tartotta körbeírni, hogy ki csinálta neki a weboldalát korábban.

„Szükségünk lenne egy weboldalra, UI/UX designra, valamint egy applikációra is. Az elképzelés szerint az oldal hasonló lenne a Facebookhoz, de teljesen más közönséget célozna meg.”
Jaj. Még 2025-ben is vannak ilyen megkeresések. Akkora red flag, amekkorát még a legnagyobb balesetnél sem látott a Forma-1.

9,5+0,5=10
Ajánlatkérő válasza, amikor azért hívtam, hogy egyeztessünk időpontot: „Nem tudok most időpontot megbeszélni, de ha 10x felhív, akkor 9,5x jó lesz, 1,5x nem. Ja bocsánat, ez már 11.”

„Nem akarunk kizárni egyből a jelöltek közül…„
Mondta egy ajánlatkérő, aki előre elkészített designt akart, illetve saját feltételek szerinti ajánlatadást. Utóbbival ugye az a gond, hogy sokkal több idő az ajánlatírás, mint normál esetben. Persze az időkülönbözet kifizetéséről hallani sem akart, hiszen szerinte „nekem kb. fél óra munka az, amit kér”.

„Akkor tudom január 21-én a képviselő-testület elé vinni, ha január 17-éig (jövő péntekig) megkapom tőled! Reményeim szerint e hónap végén döntés születhet, februárban pedig már szerződés-aláírás.” Egyébként azért kellett speciális formában küldeni az ajánlatot, hogy a „képviselők” lássák. Amikor azt mondtam, hogy élő referenciáim vannak, mind megtekinthető, arra az volt a válasz, hogy nekik akkor is saját, előre megtervezett élő minta kell, amihez hasonlót találni a referenciáim között. És ha már online nézik, akkor nézhetik azt is…

Végül én köszöntem meg:
„Köszönöm a lehetőséget, de átgondoltam és nem kívánok pályázni a lehetőségre.”

Fizetek. Most. De nem most.
Az egyik kedvencem. Időrendben a történések:

11:16-kor: ÁSZF-el kapcsolatban kérdezett az ügyfél, majd és hozzátette: „Ha ezt megválaszoltad akkor utalom a pénzt, és várom a levelet arról, hogy megcsináltad, illetve hogy mit csináltál pontosan, és mennyivel lett gyorsabb.”
11:18-kor válaszoltam.
11:26-kor az ügyfél: „Nem fogom most azonnal megrendelni, mert most nincs rá keret, de ahogy lesz rá keret akkor fogom ezt kérni”
11:29-kor rákérdeztem, mert furdalt a kíváncsiság: Megkérdezhetem, hogy mire vonatkozott ez? „Ha ezt megválaszoltad, akkor utalom a pénzt”
11:37-kor meg is írta a saját verzióját: „Ez csak az ASZF-re vonatkozott…mert nem értettem hogy miért a karbantartásról van az ASZF. De aztán rájöttem, hogy valószínű a gyorsításra is ez az ASZF vonatkozik.”

„Nem vagyok ennyire hülye, csak k*rvára fáradt vagyok hónapok óta.”

„Pár ezer forintot még tudunk fizetni.”
Miután jeleztem egy munka során, hogy nagyon rosszak a weboldalak, és csoda, hogy nagyjából működnek, olyan elavultak. „És tudjuk jól, elavultak az oldalak. Ezeknek az oldalaknak a teljes átalakítására nincs keret. Viszont azt ami elengedhetetlen (pl.: ne omoljon össze az oldal stb.) kérem csináld meg, pár ezer forintot még tudunk fizetni.”

„Várjon, még nem sütöttem el a farbát.”
Ügyfél válasza, miután sorolta a problémákat, és egy „értemmel” nyugtáztam két mondat között. Imádom ezt a szót!

„Tudsz oroszul?”
Egy ajánlatkérésnél itt „véreztem el”: „Csak akkor tudunk dolgozni, ha tudok oroszul kommunikálni, ehhez ragaszkodik a főnök.” Hiába mondtam, hogy több számomra 100%-osan ismeretlen anyanyelvű embernek csináltam már (éljen a Google Translate!) weboldalt, nem volt megfelelő.

„Bu*iagmail”
Ezt adta jelszónak az az ügyfelem (ráadásul nő), aki nem szereti a Gmailt, de a Google Analytics miatt csinált egy fiókot.

Szeretem hazugságon kapni az embereket.
Beszélgetés köztem és egy korábbi ajánlatkérő között:

– Aktuális még az állapotfelmérés és weboldal fejlesztés, ami februárra volt megbeszélve?
– Melyik cégtől hív?
– Szűcs Ádám vagyok, a WordPress videók és az olcsoweboldal.hu tulajdonosa.
– Nem aktuális, köszönöm. (érzem a hangsúlyon, hogy hazugság)
– Ha más cégnevet mondok, akkor még aktuális lenne?
– Nem.
– Elkészült a weboldal?
– Igen.
– Megkérdezhetem a weboldal címét? (ha már házhoz ment…)
– Most nem tudok beszélni sajnos.
– De csak egy weboldal cím lett volna a válasz, ami rövidebb az előző mondatánál.
– Most nem tudok beszélni.
– Rendben, köszönöm, szerintem mindketten tudjuk akkor az előző kérdésemre a választ. Viszonthallásra.
– Viszonthallásra.

Nem lett volna egyszerűbb, ha azt mondja, hogy mást választ(ott)?

A törölt termékkategória
Ajánlatadás során, amikor egyeztettünk arról, hogy mely termékek kerüljenek át a weboldalra, ez volt a válasz egy része: „A transzformátorokat elástuk a betonba. Ezért ilyen kategória már nem lesz.”

„Elég vicces”
Ha valaki nem hív a megadott időpontban a díjmentes igényfelmérő beszélgetés miatt, nem gond. Ha második időpontnál is ez történik, akkor 3. díjmentes alkalom már nincs. Ilyenkor egy konzultációt adok el (annak, aki ezen nem pattan le, mint ebben a történetben), aminek az ára levonódik a weboldal készítés díjából, tehát komoly szándék esetén lényegében díjmentes. Na idáig jutottam egy férfival, aki így folytatta:

– Tehát díja van annak, hogy beszélgessünk? Elég vicces.
– Az is, hogy megbeszéltünk korábban 2x is időpontot, és ennek ellenére nem hívott!

Itt nyomta rám a telefont. Szerintem jobb mindkettőnknek.

„Ott b*ssza meg magát az interneten!”
Egy ismerősömmel voltam, amikor csörgött a telefonom. A hívó egy PDF-et(amit éppen összecanvazott) szeretett volna másolásvédetté tenni, mire mondtam, hogy egy konzultáción meg is oldhatjuk a feladatot. Jó, átgondolja, visszahív. Az ismerősöm megszólalt, miután letette a telefont: „Szerintem ez nem ér neki annyit, hogy megvédje. Akkor lopják el a g*cibe, ott b*ssza meg magát az interneten. Legyen az enyészeté. Annyira nem is fáj…”

Pont ezt éreztem én is. De az ismerősömön (és a kifakadásán is) meglepődtem, hogy annak ellenére, hogy nem értékesítésből él, mennyire jól olvasta a helyzetet.

Aki lelkifurdalást akar okozni (sikertelenül).
Egy szervezet képviselője írta, miután nem az ő szájuk íze szerinti ajánlatot kaptak: „Sajnálom, hogy csak ilyen feltételekkel vállalnál egy civil szférában működő egyesületet, akik sérült gyermekeket támogatnak. Olyan partnerekre van szükségünk, akik átérzik ennek jelentőségét.” Nem hiszem, hogy más díjszabást kellene alkalmaznom egyesületeknél. A civil életben többször támogattam már egyesületeket. De a munka az munka. A NAV nem fog engedni az adóm mértékéből a jószívűségem miatt. Hányingerem van az olyanoktól, akik más gyerekeire hivatkozva akarnak előnyt kicsikarni.

„Az idő faktor az egyik legfontosabb elem”
Volt egy korábbi ajánlatkérésem, ahol megírtam az írónak, hogy nincs jelenleg kapacitásom. 3 napra rá visszaírt: „Sajnos jelen esetben az idő faktor az egyik legfontosabb elem!” De miért került ez be a listába? Mert úgy alakult, hogy az eredeti megkeresés utáni 204. (!!) napon szerződtünk, és fizetett is. Soha ne mondd, hogy soha!

A mérnök.
Volt egy mérnöktől jövő megkeresésem. Az előzetesen közölt 150-250e Ft-os árkategóriára azt mondta, hogy az sok neki. Ha valóban így van, kár volt annyi évet a diplomára szánni… (nem mondtam neki)

A sikertelen alku.
Egy 200e Ft-os ajánlatra jött egy ilyen válasz: „100.000 Ft-ot tudok adni a munkáért. Amennyiben érdekli, kérem küldje át a sablonjavaslatát, hogy átgondolhassam, megfelel-e.” Nem felelt meg, ezt írtam neki: „Köszönöm a válaszát. Az ár nálam soha nem alku kérdése.”

„Minden angol, nem vagyok elégedett!”
Sajnos minden igyekezetem ellenére nem lesz minden ügyfelem elégedett. Egy ilyen eset volt, amikor WooCommerce webáruházban kellett funkcionális módosításokat végrehajtanom. Amire ajánlatot kérnek, arra adok, de a munka során teszek javaslatot a szembejövő hibák javítására. A szóban forgó esetnél megcsináltam mindent, amit a megállapodásunk tartalmazott. Utána felhívott, hogy nem elégedett, mert a weboldala angol nyelvű, és azt miért nem csináltam meg. Tájékoztattam, hogy azért, mert a fordítás nem volt a megbízás része. Még fenyegetőzött jogi útra tereléssel (volt pár beszélgetésünk erről), de végül elhalt a dolog. Gondolom rájött, hogy nincs igaza. Elvből nem csinálok meg olyat, ami nincs kifizetve. Ha megtenném, azokat a normális ügyfeleimet venném semmibe, akik kifizetik az igényeik alapján megillető munkadíjamat. Hozzáteszem, 2 hónapon belül én voltam 2. fejlesztő, akivel összeveszett (ami egyébként red flag, és végül az élet engem igazolt). Onnan tudom, hogy már megkereséskor küldött egy fejlesztői linket, amit „gyorsan nézzek meg, mert nem lesz sokáig már elérhető”.

Ha nincs ló, jó a szamár is?
Felhívott valaki olyan témában, ami nem weboldalas kérdés. Tudok-e segíteni? Mondtam, hogy nem, csak webes kérdésekben. Mire ő: „Ja igen, láttam, hogy weboldalakat szerkeszt. És egy weboldal mennyibe kerül?” Udvariasan elküldtem. Miért? Mert ez nem olyan, mint a piacon, hogy nincs alma, jó a körte is. Az időrablókkal nem szabad foglalkozni.

„67 éves vagyok és magabiztos vagyok.”
Mondta egy ügyfél. Imádom a hozzáállását. És sok fiatalt megszégyenítő gyorsasággal készült el a weboldala.

„Szépítsük meg ezt a hónapot!”
Írta egy ügyfél, akinek esedékessé vált a fizetés, de írtam neki, hogy maradhat következő hónapra, nem kenyérre kell, maximum szebbé tenné a hónapomat. Az ilyen ügyfelekért érdemes csinálni!

„Ezt miért csak most mondja? Nem túl bizalomkeltő, sőt. Azt hiszem, itt meg is köszönöm az eddigi közreműködését.”
Ez hangzott el egy ajánlatkérőtől, miután leleveleztük (5-5 levélváltás után), hogy mit szeretne, és kiderült számára, hogy ezért fizetni kell.

Aki a Vezúv tetején is dolgozik.
Egy ügyfelem (aki itt még nem tudta, hogy az év egy részében nem minden nap vagyok elérhető), elmondta a szabadságom után, hogy ő mindig elérhető telefonon. Ahogy ő fogalmazott: „Én a Vezúv tetején is felveszem, 40 éve vállalkozó vagyok…” Egyébként e-mailt is küldött, amire 22,5 óra után jött tőle egy „Szia, tegnap írtam neked e-mailt. Kérlek, hogyha már írok,akkor válaszolj.” Ezeken mindig megdöbbenek. Ha csak 1 napos szabadságom lett volna, akkor is ilyen levél fogad?

Aztán megbeszéltük, hogy több fajta vállalkozó van. Én a szabad élet miatt vagyok vállalkozó, és nem szeretnék (és nem is fogok) minden munkanapon dolgozni. Cserébe a tényleges munkanapokon sokkal többet dolgozok, így heti szinten azért bőven van ledolgozott órám. Ő pedig olyan, hogy szeret mindig elérhető lenni.

Megtette adminnak magát!
Amikor elkezdek egy új ügyfélnek weboldalt megújítani, akkor meg szoktam nézni, hogy milyen más admin felhasználók vannak. Így bukkantam rá egy számomra ismeretlen egyénre, aki miatt rákérdeztem az ügyfélnél, hogy még aktuális igény-e az, hogy admin az illető. Mire a hölgy ügyfelem válasza: „Nem is tudtam, hogy megtette adminnak magát a kis köcsög!”

Nem vagyok ilyen…
Utánkövető e-mailre jött válaszként: „Nem érkezett meg a válasza. Nem vagyok ilyen disznófülű, hogy nem reagálok!”

„Siri volt a kocsiból.”
„Siri volt a kocsiból. Előfordul, hogy számomra ismeretlen embereket hívogat.” – Mondta egy illető, miután visszahívtam, mert nem fogadott hívásom volt tőle.

„Hülye kocka vagy!”
Megbeszéltem egy tárgyalást egy férfi érdeklődővel. Amikor a megbeszélt időpontban nem hív az, aki ígérte, később meg szoktam keresni, hogy új időpontot egyeztessek vele. Még ő volt felháborodva (annak ellenére, hogy nem tartotta a szavát), így üdvözölt: „Kocsiban nem tudom leírni (megj.: az időpontot). Mondtam, hogy kocsiban vagyok… Hülye kocka vagy!” A válaszom ennyi volt: „Te meg paraszt…” Aztán letette.

Ha én vétenék hasonlót, akkor elnézést kérnék. Ha én nem tudok jegyzetelni, akkor mindig előre jelzem, hogy kérem e-mailben küldje el a vonal végén lévő, amiről beszéltünk. De biztos nem a másik felet okolnám abban az esetben, ha valamilyen ígéretemet nem tartanám be.

A szomorú magyar valóság
Egy nagyon szuper ügyfelem írta, ez inkább a megdöbbentő kategória, de sajnos igaz. Jeleztem neki, hogy szoktam látni a hirdetését, és hogy milyen türelmesen ír a sok [jelző helye] embernek. Illetve beszéltünk egy ismert személyről, hogy milyen kommenteket kap nagyon sokat. A válasza: „Nem érdekli őt, hogy mit kap. Engem sem érdekelne. A Facebookon is csak azért válaszolok ezeknek a gyökereknek, mert az aktivitást jelent, és pozitív irányba tolja a bejegyzést. Szekunder szégyenem van a társadalom jelenlegi működése miatt, és sajnálom, hogy az üzlet rákényszerít, hogy én is csináljam.” Annyira igaza van!!

Aki kedvezményt kapott
Árból ritkán engedek. A pofátlan ajánlatokra különösen harapok. De erre nem tudtam nemet mondani egy ügyfelemnek, aki 2 weboldalt rendelt, és az első mellé volt már karbantartás szolgáltatása, a másik mellé csak szeretett volna: „Egy testvérkedvezményhez hasonló konstrukcióban gondolkodhatunk-e ennek árát illetően?” Imádom!

Aki furcsállta a kérdéssort
Akadt idén egy olyan „ajánlatkérő”, akivel eljutottunk a telefonos igényfelmérőig, majd 2-3 kérdés után félbeszakított, hogy nem érti mi a célja ezeknek a kérdéseknek. Elmondtam, hogy az, hogy az igénynek megfelelő weboldal készítésre adjak ajánlatot a beszélgetés után. Aztán pár másodperccel később rájött az okra, ami nem volt más, minthogy ő már dolgozott valakivel, akivel összekevert, és azt hitte, hogy azért kértem a megbeszélést, hogy az igényeket pontosítsuk. Jót nevettünk, elköszöntünk egymástól. Ő szabadkozott, hogy „jujdeciki, elnézést”, de megnyugtattam, hogy nem az, cifrább dolgokat is látok, ez tényleg vicces szituáció volt.

Legyetek bátorak!
Van egy kapcsolatfelvételre ösztönző weboldal-elem sablonom, amelyben az alapértelmezett szöveg így hangzik: „Ha úgy érzi, hogy tudok segíteni, keressen bátran.” Egy konzultációs formában készített weboldal során merült fel a 2 weboldal tulajdonos között, hogy ez így nem jó, legyen valami más. De mi legyen? Ötletelés közben jött az egyiküktől: „Legyetek bátorak!” Jót nevettünk mind a hárman, mondtam, hogy konzultáción ezt még nem hallottam…

Azt ne írjuk ki….
Szoktam javasolni az ügyfeleknek, hogy legyen az én „marketing szempontból jól kinéző (és igaz) számaimhoz” hasonlót tegyünk-e a weboldalukra. Ilyet:

A történetben szereplő ügyfélnél ketten voltak döntéshozók. Ez a beszélgetés zajlott le köztük:

– Akkor azt, hogy folyamatosan rendelkezésre állunk.
– Na azt ne!
– Írjuk ki, hogy gyorsak vagyunk!
– De nem vagyunk!

Ha olvassátok (akik között ez a párbeszéd lezajlott):
Ezt a kis színes sztorit nem hagyhattam ki ebből a listából! 🙂

Konkurensek, pályatársak

Aki nem szerette az Elementort
Az egyik konkurensem hozzám hasonlóan nem kedvelheti az Elementort. Ilyet elnevezésű sablont találtam, amikor más után kellett egy Elementoros weboldalon dolgoznom:

Változott az ÖVTJ szám.
A változás után felhívott egy fickó azzal, hogy ő is weboldalakat készít, de változtak az ÖVTJ számok. Mit írjon a számlára? Elküldtem a könyvelőjéhez, hiszen nem nekem fizet azért, hogy felelősséget is tartalmazó választ kapjon. Amúgy a telefonszámára keresve targoncát árult a hívó fél.

Termés a privát életből

Olyan magasan van már az ingerköszöböm, hogy nem sok eset rémlik az évből. De azért persze akadt.

„Miert kerdez ennyit?”
Van a preselterme.hu weboldalam. Amikor új infót kapok egy gépről (elvitték, kikerült, elromlott), akkor fel szoktam hívni a helyet. Az egyik ilyen beszélgetés így zajlott:

Én: XY, vagy a preselterme.hu-tól. Érdeklődni szeretnék a készérmés gépről.
Ő: Mond infót, hogy ott van a gép.
Én: És mivel lehet fizetni?
Ő: Gondolom kártyával és készpénzzel.
Én: Meg tudná esetleg nézni?
Ő: Nem, mert nem mellette van a gép. (ha azért hívnám, mert használni akarnám, érdekes hozzáállás)
Én: És tervezik, hogy lesz újra préselt érmés gép?
Ő: Miért kérdez ennyit? Lesz egy határ, ahol már nem leszek kedves… Talán ellenajánlatot akar tenni, konkurens?
Én: Megnyugtattam, hogy nem erről van szó, csak a saját adatbázisomat frissítem az információkkal, hogy a gyűjtőket tudjam tájékoztatni.

Megdöbbentem, hogy felháborodott. Végül aztán e-mailben elküldött minden kért információt.

Amikor egy admin nem akart liciten veszíteni.
De megtörtént végül. Kaptam egy „fülest”, hogy egy FB csoportban licitálni lehet egy rakás préselt érmére. Ilyenkor be szoktam lépni a csoportba, és licitálok. Itt is így jártam el, jelentkeztem. A csoport adminisztrátorát „ismertem” saját érmés csoportból, egyszer más ügy miatt írtam neki privátban, válaszra sem méltatott. Szóval ő is tudta ki vagyok. Mit tett? A licit (amin ő is részt vett) vége után engedett be pár perccel, úgy hogy korábban napokig folyamatosan engedett be más jelentkezőket. Köztük a másodlagos fiókomat, ami semmilyen módon nem köthető hozzám. Meg is nyertem a licitet, mert a 100 Ft-os minimális licitlépcső helyett ő az utolsó percben 200 Ft-ot emelt a licitjén, de én pár másodperccel a lejárat előtt 900-at tettem rá.

Hab a tortán ehhez a ponthoz, mert van melléksztori is: van egy „forrásom”, akitől már sok préselt érmét vettem. Ő küldött a fenti licitnél kb. egy évvel korábban képeket 11 érméről, hogy majd hozzákerülnek, és akkor átadja ezeket. Végül emiatt soha nem írt, mert nem kerültek hozzá az érmék. De nem is fognak, mert a fenti liciten, általam elnyert érmék között voltak. Igen, pont azok, mert olyan 100%-ig egyedi sérülések, jegyek voltak egy-egy érmén, ami kizárja azt, hogy ne így lenne. Kicsi a világ. Így lett meg a forrásom – legalább egyik – forrása.