Egy hónap Facebook nélkül – teljesítve!

2018. március 03-án, 11:22-kor kiléptem Facebook-ról. Na persze nem töröltem magamat, csupán kijelentkeztem a fiókomból. Nem végleg, csupán 31 napra. Nekem egyáltalán nem szerves része az életemnek Zuckerberg mesterműve, mint azoknak, akik egész nap a telefonjukat nyomogatják, hogy mások idióta megosztásait nézegessék, de azért egy-egy szempont miatt érdekes kihívásnak gondoltam. Ezeket szedtem össze lejjebb.

Amúgy sem tartom sokra a Facebook-ot, de azért nem mondom, néha el tudok tölteni kikapcsolódásként 15-30 percet, hogy a kedvenc szakmai csoportjaim bejegyzéseit átolvasom. Talán ezek fognak a legjobban hiányozni, jó kikapcsolódási pontoknak bizonyultak ezek napközben. Időgazdálkodási szempontból nem lesz baj ez a kis infódömping-böjt.

Főbb kétségeim a 31 napos „Facebook mentes élet” kihívás előtt:

  • Mi van, ha valaki ír privát üzenetet, és nem tudok válaszolni? Azt gondolom, hogyha olyan ír, aki fontos, az úgyis tudja a többi elérhetőséget is, így nem lesz gond.
  • Mi van, ha valaki ajánlatot kér a Facebook oldalaimon? Be van állítva automata válaszlevél, hogy küldjön e-mailt az info@szucsadam.hu címre, így nem lesz gond.
  • Mi lesz, ha árajánlatot kellene kérnem egy csoportból, mint pl. múltkor a grafikusokról? Nem gond,meg fogom mondani az ügyfélnek, hogy mi annak a csoportnak a neve, ahol embert találhat, és nem kell megszegnem az egy hónapos fogadalmat.
  • Mi lesz, ha olyat kérnek, amely miatt be kell lépnem Facebook-ra? Pl.: borítóképcsere? Alapesetben nem fogom elvállalni a munkát.
  • Live adások hiánya: van néhány szakértő, akinek szoktam nézni az élő adásait. Ez egy kicsit hiányozni fog. Még szerencse, hogy vannak olyanok, akik utána e-mailben is elküldik a megtekintési linket, így ezekről nem fogok lemaradni.

Az alábbiakban jöjjön az utóbbi egy hónap, napról, napra:

A cikk érdekessége, hogy mindig akkor írtam hozzá valamit, amikor az történt, hogy ne visszaemlékezés legyen utólag, hanem valóban „naplószerű” legyen.

Milyen volt az élet Facebook nélkül?

  • 0. nap (03.03.): Töröltem a telefonomról is az alkalmazást, illetve a Messengert is, hogy véletlenül se szegjem meg a 31 napos „önmegtartóztatást”. Direkt hétvégén kezdtem a 31 napot, mivel hétvégén ritkábban nyitottam meg a FB-ot, ezért gondoltam máris nyerek két napot.
  • 1. nap (03.04.): Van egy sorozat amit követek, és annak az új résznek a linkjét mindig 2 hetente vasárnap reggel osztják meg FB-on. Na erről most lemaradtam. Azaz nem is, mert megtaláltam Google-ön is a megtekintési lehetőséget. A 15. napon már rutinból, könyvjelzők közül megnyitva jött be az Indavideós videó.
  • 3. nap (03.06.): Megjelent egy új cikkem a WordPress videók weboldalamon. Ilyenkor meg szoktam osztani a két Facebook oldalamon is. Na mindegy, most marad a Twitter, Google Plus és a LinkedIn. Majd a kihívás végén pótolom a megosztásokat egy kicsit sűrűbb posztolással. Persze időzíthettem volna előre a megjelenést, de megfeledkeztem erről. Sebaj.
  • 4. nap (03.07.): Szombaton voltam dartsozni, de sajnos most nem ment olyan jól, és kiestem hamar. Kíváncsi lennék, hogy ki nyert, a legyőzőm meddig jutott (a 14. napon ismét voltam versenyen, akkor megkérdeztem: 3. lett „B” ágon.). Na majd 25 nap múlva. Vagy ha addig megyek ismét, megkérdezem. Ahogy az éves pontversenyben elfoglalt helyezésemet sem tudom, pedig mostanság teszik fel Facebook-ra a friss, február végi ranglistát.
  • 5. nap (03.08.): Köszöntések. Rájöttem, hogy van olyan ismerősöm, akit felköszöntenék névnapja alkalmából, de más elérhetőségét nem ismerem.
  • 11. nap (03.14.): Néha le szoktam csekkolni egy-egy ügyféljelöltet Facebookon, amikor olyan címről kérnek árajánlatot. Most ezt nem tudtam megtenni.
  • 14. nap (03.17.): Párom megnézte, 7. helyen állok az éves darts ranglistán abban a klubban, ahová járok. 🙂
  • 27. nap (03.30.): A jövő heti tervezéskor láttam, hogy már le is jár hamarosan az egy hónap. Érdekes, az utóbbi ~2 hétben nem is gondoltam már a Facebook-ra.
  • 31. nap (04.03.): 11 óra 22 perckor lejárt az egy hónap. Beléptem ismét.

Mi várt rám 31 nap után, amikor beléptem?

1 olyan üzenet volt, amelyet ügyfél küldött, de úgy látszik nem volt olyan fontos a dolog, mert nem írt róla e-mailt. (azóta 2 weboldalt megcsináltam neki, amelyről e-mailben kommunikáltunk, tehát tudta az elérhetőségemet). Ezen túl az egyik Facebook oldalamra jött két üzenet, de az automata válaszüzenetnek köszönhetően (írjon e-mailt) megkerestek levélben, és megbeszéltük a részleteket.

Tehát semmit nem vesztettem azzal, hogy 31 napig távol voltam a Facebook-tól.

Mi volt a célom ezzel?

Ritkítani az eddig sem túl acélos Facebook jelenlétemet. Jó lenne átállni arra, hogy hetente csak egyszer lépek be, posztolni a cikkeimet, átnézni a híreket, és ennyi. A fentiek alapján ez egy abszolút vállalható cél, semmilyen területen nem szenvedtem hátrányt amiatt, hogy 30 napig nem léptem be a közösségi média középpontjába. 

Tényleg nem Facebook-oztam 31 napig?

Tényleg. De azért volt 3 kivétel, ha szigorúan vesszük a dolgot:

  • Ha pl. Indexen láttam beágyazva Facebook videót, azt volt, hogy megnéztem, de az Indexen belül.
  • Ha párom mutatott valamit, akkor ránéztem a telefonjára.
  • A 14. napon véletlenül beléptem telefonos böngészőről, de egyből ki is léptem, mindenféle kattintás és böngészés nélkül. (3 privát üzenet, 76 értesítőm volt, egyiket sem néztem meg). Ugyanez előfordult a 29. napon is. (bár ezt egy kicsit máshogy logolta a Facebook, ld. kép)

31 nap Google (és szolgáltatásai) nélkül?

A Google tényleg „pótolhatatlan”. 🙂 Hol leveleznék? Mivel keresnék? Hol hallgatnék zenét? Hol nézném a weboldalak statisztikáit? Térkép? Telefon? Böngésző? Annyi mindenre kellene alternatívát találni, hogy azt hirtelen elképzelni sem tudom. Talán nyugdíjasként.

Cikkértesítő

Ha nem szeretne lemaradni az új cikkekről, akkor iratkozzon fel az értesítőre!

Extra ajándékként rögtön elküldöm a 199 weboldal készítés hiba című cikksorozatom elérhetőségét!

“Egy hónap Facebook nélkül – teljesítve!” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Ez nagyon megosztó dolog. FB-ellenes vagyok alapból, de rá kellett jönnöm, hogy szinte kötelező, ha segíteni akarok. Hiába csináltam saját fórumot, ott csak olvasgatnak, a FB-os zárt csoportban viszont bátran írnak az idősebb emberek is.
    Ha nem vagyok 3 napig, telefonon hívnak, az meg macerásabb, mint az írás. Nekem sose volt a messenger bekapcsolva, úgy jobban kordában tudom tartani, mikor vagyok elérhető 🙂

Szólj hozzá!