A bunkó, beképzelt, öntelt üzleti könyvírókról*

* Erős a cím? A cikk végén érdemes választ adni erre a kérdésre. Az alábbi összeállítás nem csak a könyvírókra vonatkozik. Sok más esetben is lehet valaki bunkó, beképzelt, vagy öntelt azzal, hogy elköveti az alábbiakat. Tisztelet a kivételnek!

Szeretek olvasni, és szeretek könyvet vásárolni. Olyat is, amelyet pdf-ben is letölthetnék, de mégis inkább kifizetem, mert:

1. Szeretném támogatni az íróját.
2. Én sem szeretném, ha inkább pdf-ben terjesztenék saját könyvemet, ahelyett, hogy tőlem vásárolnák meg.
3. Nem szeretek gépen olvasni.

Mivel sok könyvet olvasok, és érdekel a téma, van pár „meredek” sztorim a szerzőkkel kapcsolatban, amit szeretnék megosztani.

Válasz? Nincs!

Időről-időre küldök visszajelzést a magyar könyvíróknak, abszolút jobbító szándékkal, építő jellegű kritikákkal fűszerezve, nem bunkó módon tálalva. Ebből kifolyólag azért ez nem minden esetben a buksisimogatós és talpnyalós levél, mint amit valószínűleg ezek az „írók” várnak. Hiszen ők már könyvet írtak, nem lehet csak úgy „olyat” írni nekik.

A legritkább esetben kapok ezekre a megkeresésekre választ. Az okot nem értem. Szerintem alapvető udvariasság kérdése, hogyha kapok egy levelet, akkor válaszolok rá. Ha kapok egy véleményt, az a minimum, hogy megköszönöm. Véleményem szerint magáról állít ki szegénységi bizonyítványt az az író, aki nem képes visszaírni legalább egy „Köszönöm, hogy az észrevételeddel támogatod a munkámat, a következő kiadásban megfontolom az általad elküldöttek beépítését a könyvbe.” Ez olyan nehéz?

Nálam hogyan van?
Szívügyemnek tekintem, hogy aki ír nekem, annak mindig válaszolok (kivéve spamekre). Ha valaki megtisztel azzal, hogy megvette a könyvemet, és utána megírja a véleményemet, kutya kötelességem válaszolni! Más írók: kapjatok már észbe! Az olvasókból lesz a pénz! Sőt, a hibajelzéseket, és építő jellegű kritikákat gyűjtöm egy külön fájlban, és ha lesz 2. kiadás, akkor át fogom az összes visszajelzést nézni, és tényleg jobbá fogom velük tenni a könyvemet.

Aláírás? Nincs! Vagy pénzért!

Találkoztam olyan íróval is, aki kijelentette, hogy csak személyesen, a könyvbemutatón lehet dedikálást kérni. Ilyen nehéz egy plusz mezőt betenni a megrendelő űrlapra? Ilyen nehéz az a plusz 10 mp munkát beletenni egy vásárló elégedettebbé tételéhez?

A másik véglet, ahol mondjuk 990 Ft-ot kérnek egy dedikálásért.

Vagy amikor csak akkor jár dedikálás, ha pl. egy nagyobb csomag keretében veszi meg valaki a szerző könyvét.

Nálam hogyan van?
Mindenki kérhet dedikálást, nincs felára, és már a megrendelő űrlapon lehet jelezni az igényt.

Csak add ide a pénzt!

A következő „kedvencem”, amikor addig él az aktív kommunikáció, amíg a számlát meg nem küldi a szerző, vagy a titkárnője, majd eltűnik, mint szürke szamár a ködben. Hiába kérdezi az ember, hogy mikor jön a könyv, hogyan jön a könyv (miért nem lehet ezeket kiírni az értékesítési oldalra?), semmi válasz nem jön.

Bár az is vicces, amikor jön a megrendelés másnapján egy manuálisan kiküldött sablonlevél, hogy fizess, amikor a fizetés már a megrendelést követő 5 percben megtörtént…

Nálam hogy van?
Egyértelműen leírom, hogy mikor és hogyan kapja meg a könyvet. Nem csak addig érdekel a vevő, amíg meg nem kapom a pénzét. Ha valamilyen kérdés sokszor felmerül, azt leírom a folyamatban valahová, hogy kevesebbszer kérdezzék meg.

Apró megjegyzés: előszeretettel sírnak az írók, hogy nem lehet a könyvírásból pénzt csinálni. Hadd áruljam el, hogy nekem az értékesítés megkezdését követő 10. napon anyagilag (az időráfordítás más kérdés) pluszba fordult a teljes könyvírás projektem.

A megközelíthetetlen

Egyszer voltam egy könyvszerző könyvbemutatóján, aki ráadásul a konkurensem is. Megkérdeztem az ebédszünet első percében, hogy kérhetek-e egy dedikálást a könyvébe. A válasz az volt, hogy majd nap végén, mert ő most ebédelni akar. 10 perc múlva is egy másik ügyfelével beszélgetett…

Nálam hogy van?
Nem fordult még velem elő ilyen helyzet. De biztos, hogy kibírnék pár mp-et az ebéddel.

Dedikáláson

Pár éve voltam egy ismert író dedikálásán. Odamentem egy korábbi könyvével, amit nagy kelletlenül aláírt, egy „ez nem is a legújabb könyvem” megjegyzéssel. Azóta sem vettem meg a legújabb könyvét. Nem is fogom.

Előolvasónak jó vagy!

Az egyik legbunkóbb könyvíró típus szerintem az, aki előolvasókat kér fel a félkész könyve elolvasására és véleményezésére, majd ha küld neki az ember egy véleményt és hibajegyzéket, akkor válaszra sem méltatja. Tudom azt, hogy az előolvasók kis része küld olyan részletes visszajelzést, mint ahogy tettem egy esetben (49 kisebb-nagyobb hibát jeleztem). Annyit nem kaptam válaszként, hogy köszönöm. Tudom, örüljek, hogy ingyen elolvashattam a könyvét. Mellé már válasz nem jár.

Terjedelem

Mielőtt nekiálltam a könyvírásnak, nagy álmom volt, hogy úgy legyen min. 200 oldalas a könyvem, hogy ne dupla sortávval, pár oldalanként egész oldalas képekkel van tarkítva. Meg persze a „joker” a fejezetek végén 1-2 üres oldal. Párom járt már úgy egy „híres” magyar „szakértő” könyvével, hogy majdnem visszaadta átvételkor a boltosnak, mert azt hitte, hogy csak egy prospektust kapott, olyan vékony volt… (teszem hozzá, hogy tartalmilag benne volt minden, csak a témaválasztás nem indokolta egy könyv kiadását, szvsz.) Az ilyen szerintem ne hívja magát írónak. A 137 weboldal készítés hiba tanulmányom – amit ingyen adok – több tartalommal bír. Végül 312 oldalas lett a könyvem 11,5-es betűmérettel, normál sortávval, és képek nélkül. Egy 70-150 oldalas képeskönyvhöz, vagy inkább színezőhöz hasonlító valamit nehezen mernék könyvnek hívni.

Mi jogom van a fentiek megírásához?

1. Mert szerintem igazam van (és ez a saját felületem). De ha ön szerinted nem, és nem elvárható egy írótól a jó modor, akkor elnézést kérek az írásomért.
2. A sikeres online vállalkozás építőelemei című könyvemmel én is beléptem az írók népes táborába, megmutatom, hogy lehet máshogy is csinálni, illetve nem tudok azonosulni a negatív példaként felvázolt esetekkel.
3. Név nélkül írtam meg minden sztorit. Pedig szívesen felfedném egy-másik sztori főszereplőjét, hogy a népes követőtáboruk lássa az érem másik oldalát is…