2018. március 03-án, 11:22-kor kiléptem Facebook-ról. Na persze nem töröltem magamat, csupán kijelentkeztem a fiókomból. Nem végleg, csupán 31 napra. Nekem egyáltalán nem szerves része az életemnek Zuckerberg mesterműve, mint azoknak, akik egész nap a telefonjukat nyomogatják, hogy mások idióta megosztásait nézegessék, de azért egy-egy szempont miatt érdekes kihívásnak gondoltam. Ezeket szedtem össze lejjebb.
Amúgy sem tartom sokra a Facebook-ot, de azért nem mondom, néha el tudok tölteni kikapcsolódásként 15-30 percet, hogy a kedvenc szakmai csoportjaim bejegyzéseit átolvasom. Talán ezek fognak a legjobban hiányozni, jó kikapcsolódási pontoknak bizonyultak ezek napközben. Időgazdálkodási szempontból nem lesz baj ez a kis infódömping-böjt.
Főbb kétségeim a 31 napos „Facebook mentes élet” kihívás előtt:
- Mi van, ha valaki ír privát üzenetet, és nem tudok válaszolni? Azt gondolom, hogyha olyan ír, aki fontos, az úgyis tudja a többi elérhetőséget is, így nem lesz gond.
- Mi van, ha valaki ajánlatot kér a Facebook oldalaimon? Be van állítva automata válaszlevél, hogy küldjön e-mailt az info@szucsadam.hu címre, így nem lesz gond.
- Mi lesz, ha árajánlatot kellene kérnem egy csoportból, mint pl. múltkor a grafikusokról? Nem gond,meg fogom mondani az ügyfélnek, hogy mi annak a csoportnak a neve, ahol embert találhat, és nem kell megszegnem az egy hónapos fogadalmat.
- Mi lesz, ha olyat kérnek, amely miatt be kell lépnem Facebook-ra? Pl.: borítóképcsere? Alapesetben nem fogom elvállalni a munkát.
- Live adások hiánya: van néhány szakértő, akinek szoktam nézni az élő adásait. Ez egy kicsit hiányozni fog. Még szerencse, hogy vannak olyanok, akik utána e-mailben is elküldik a megtekintési linket, így ezekről nem fogok lemaradni.
Az alábbiakban jöjjön az utóbbi egy hónap, napról, napra:
A cikk érdekessége, hogy mindig akkor írtam hozzá valamit, amikor az történt, hogy ne visszaemlékezés legyen utólag, hanem valóban „naplószerű” legyen.
Milyen volt az élet Facebook nélkül?
- 0. nap (03.03.): Töröltem a telefonomról is az alkalmazást, illetve a Messengert is, hogy véletlenül se szegjem meg a 31 napos „önmegtartóztatást”. Direkt hétvégén kezdtem a 31 napot, mivel hétvégén ritkábban nyitottam meg a FB-ot, ezért gondoltam máris nyerek két napot.
- 1. nap (03.04.): Van egy sorozat amit követek, és annak az új résznek a linkjét mindig 2 hetente vasárnap reggel osztják meg FB-on. Na erről most lemaradtam. Azaz nem is, mert megtaláltam Google-ön is a megtekintési lehetőséget. A 15. napon már rutinból, könyvjelzők közül megnyitva jött be az Indavideós videó.
- 3. nap (03.06.): Megjelent egy új cikkem a WordPress videók weboldalamon. Ilyenkor meg szoktam osztani a két Facebook oldalamon is. Na mindegy, most marad a Twitter, Google Plus és a LinkedIn. Majd a kihívás végén pótolom a megosztásokat egy kicsit sűrűbb posztolással. Persze időzíthettem volna előre a megjelenést, de megfeledkeztem erről. Sebaj.
- 4. nap (03.07.): Szombaton voltam dartsozni, de sajnos most nem ment olyan jól, és kiestem hamar. Kíváncsi lennék, hogy ki nyert, a legyőzőm meddig jutott (a 14. napon ismét voltam versenyen, akkor megkérdeztem: 3. lett „B” ágon.). Na majd 25 nap múlva. Vagy ha addig megyek ismét, megkérdezem. Ahogy az éves pontversenyben elfoglalt helyezésemet sem tudom, pedig mostanság teszik fel Facebook-ra a friss, február végi ranglistát.
- 5. nap (03.08.): Köszöntések. Rájöttem, hogy van olyan ismerősöm, akit felköszöntenék névnapja alkalmából, de más elérhetőségét nem ismerem.
- 11. nap (03.14.): Néha le szoktam csekkolni egy-egy ügyféljelöltet Facebookon, amikor olyan címről kérnek árajánlatot. Most ezt nem tudtam megtenni.
- 14. nap (03.17.): Párom megnézte, 7. helyen állok az éves darts ranglistán abban a klubban, ahová járok. 🙂
- 27. nap (03.30.): A jövő heti tervezéskor láttam, hogy már le is jár hamarosan az egy hónap. Érdekes, az utóbbi ~2 hétben nem is gondoltam már a Facebook-ra.
- 31. nap (04.03.): 11 óra 22 perckor lejárt az egy hónap. Beléptem ismét.
Mi várt rám 31 nap után, amikor beléptem?
1 olyan üzenet volt, amelyet ügyfél küldött, de úgy látszik nem volt olyan fontos a dolog, mert nem írt róla e-mailt. (azóta 2 weboldalt megcsináltam neki, amelyről e-mailben kommunikáltunk, tehát tudta az elérhetőségemet). Ezen túl az egyik Facebook oldalamra jött két üzenet, de az automata válaszüzenetnek köszönhetően (írjon e-mailt) megkerestek levélben, és megbeszéltük a részleteket.
Tehát semmit nem vesztettem azzal, hogy 31 napig távol voltam a Facebook-tól.
Mi volt a célom ezzel?
Ritkítani az eddig sem túl acélos Facebook jelenlétemet. Jó lenne átállni arra, hogy hetente csak egyszer lépek be, posztolni a cikkeimet, átnézni a híreket, és ennyi. A fentiek alapján ez egy abszolút vállalható cél, semmilyen területen nem szenvedtem hátrányt amiatt, hogy 30 napig nem léptem be a közösségi média középpontjába.
Tényleg nem Facebook-oztam 31 napig?
Tényleg. De azért volt 3 kivétel, ha szigorúan vesszük a dolgot:
- Ha pl. Indexen láttam beágyazva Facebook videót, azt volt, hogy megnéztem, de az Indexen belül.
- Ha párom mutatott valamit, akkor ránéztem a telefonjára.
- A 14. napon véletlenül beléptem telefonos böngészőről, de egyből ki is léptem, mindenféle kattintás és böngészés nélkül. (3 privát üzenet, 76 értesítőm volt, egyiket sem néztem meg). Ugyanez előfordult a 29. napon is. (bár ezt egy kicsit máshogy logolta a Facebook, ld. kép)
31 nap Google (és szolgáltatásai) nélkül?
A Google tényleg „pótolhatatlan”. 🙂 Hol leveleznék? Mivel keresnék? Hol hallgatnék zenét? Hol nézném a weboldalak statisztikáit? Térkép? Telefon? Böngésző? Annyi mindenre kellene alternatívát találni, hogy azt hirtelen elképzelni sem tudom. Talán nyugdíjasként.
Ez nagyon megosztó dolog. FB-ellenes vagyok alapból, de rá kellett jönnöm, hogy szinte kötelező, ha segíteni akarok. Hiába csináltam saját fórumot, ott csak olvasgatnak, a FB-os zárt csoportban viszont bátran írnak az idősebb emberek is.
Ha nem vagyok 3 napig, telefonon hívnak, az meg macerásabb, mint az írás. Nekem sose volt a messenger bekapcsolva, úgy jobban kordában tudom tartani, mikor vagyok elérhető 🙂