2020 legviccesebb megkeresései, kifogásai és mondatai | WordPress weboldal készítés: weblap, honlap olcsón!

Közeledünk az év végéhez. Ehhez a cikkhez egész évben gyűjtöttem az anyagot. Imádok emberekkel foglalkozni, és ennek az egyik legmulatságosabb hozadéka az emberek sokszínűsége, kifejezésmódja, világlátása. Ezekből válogattam össze azokat, amelyeken a legjobban szórakoztam, vagy legjobban megdöbbentem idén.

FONTOS MEGJEGYZÉS!
Nem célom megbántani senkit, van olyan, aki az alábbi listán szerepel, és ügyfelem lett. De ami vicces, az vicces. És név nélküli. És több esetben az én szarkasztikus válaszom kerülhet másvalaki hasonló listájára. Vágjunk is bele (időrendben)!

2020. elején kezdtem gyűjteni őket.

Dőlttel a „másik oldal” (ajánlatkérő, telefonáló, ügyfél), sima szedéssel, vagy félkövérrel pedig az én megjegyzéseim, válaszaim. Némelyiknél csak itt válaszolom ezt, mert „túl őszinte” lett volna a valós megkeresésre adott válaszként.

„Még annyit szeretnék kérdezni, hogy ez még díjtalan?”
„Szívesen látunk szükséges mennyiségű kávéra és harapnivalóra, és ott interaktívan összeszedhetnénk, hogy mit is kezdjünk/kezdhetünk a honlapunkkal/weboldalunkkal.” – Itt írtam arról, hogy miért nem hatékony a személyes találkozó online munkáknál.
„Köszönöm a választ. Az ajánlata annyira inspiráló volt, hogy magam megoldottam a problémát.” – Imádom minden szavát. Úgy látszik ő az idejét adta a pénz helyett.
„Elnézését kérem a vasárnapi hívásért!” A válaszom: Semmi gond, hétfő van!
Amikor elkértem az ügyfél jelszavát a weboldalhoz, visszaküldi ezt: „Jelszó: Zsofiugyvedlett8ev” – valakiben mély nyomott hagyott a lánya – kicsit hosszúra nyúlt – taníttatása.
Amikor láttam, hogy az ügyféllel van egy közös ismerősöm Facebook-on, megkérdeztem: Honnan ismered XY-t? Mire ő: „Társkeresőn próbálkozott egyszer…”
Akit nem zavart az, hogy utánkövetem a kiküldött ajánlatot: „Szuper, hogy follow-uppolsz! :)”
Akit gyorsan (7 percre rá) felhívtam az ajánlatkérés után: „Ilyen gyorsan? Le se nyeltem a kávét!”
Olcsón akar weboldalt, és ezzel indít: „Mutass min. 300M Ft forgalmú referenciákat. Mert nekünk sok rendelésünk van, évi kb. 50 millió…” (van ennél nagyobb ügyfelem egyébként)
Az egyik legjobb kifogás, miért nem utalta az előleget: „Sikeresen elvágtam magam a pénzemtől egy bankos nénire hallgatva aki tanácsolta, hogy amit megtakarítottam kössem le.” – nem akartam elmagyarázni, hogy mi az a betét feltörés.
„Ne haragudj, lehet hülye kérdés, de hol tudjuk megnézni, hogy kihez tartozik a tárhely? Nem igazán vannak erről adataink.” Ezt válaszoltam erre: A könyvelésben látszik, hogy kinek fizettek érte. (ügyfél, érti a viccet, és utána persze megkerestem az infót, és a válaszoltam neki)
„Tárgyalás közben vagyok, visszahívom…” Sosem értem, hogy akkor miért veszi fel?
„Itt jegyzem meg, a konzultáció elég drága.” Akinek elhagyta a száját ez, annak a cége az előz két évben 159 és 212 milliós árbevételt ért el.
De egy ilyen „nagy” cég (324M Ft-os árbevétel) képviselőjével esett meg az is, hogy 20 perc késés után azt sem mondta, hogy elnézést a késésért. Majd folytatta: „Kezdhetjük az órát!” Javítottam is, hogy már csak 40 perce van, hiszen a konzultáció a megbeszélt időpontban kezdődött. Erre persze jött a sértődés (továbbra is elnézést nélkül): „Így fogom értékelni, nem így gondoltam.” – Én sem. Többé nem jelentkezett. Annak ellenére sem, hogy maradéktalanul megoldottam a problémáját 40 percben is.
Miután havidíjas szolgáltatást akar a felajánlott 2 részlet helyett az ajánlatkérő: „Van pénzem, nem vagyok csöves. 5 autóm van! Tudok adni egy Mazda 626-ost… Na?”
Aki szintén sokallta az árat (igen, az „olcsó” szó behozza ezeket az embereket, tudom, hogy nem a legelőnyösebb név). „Felejtsük el, mert nem vagyok egy krőzus.” 11e Ft-os konzultációra.
Aki a vírusra fogta (jogosan, de jót nevettem a megfogalmazáson – nem a helyzetén): „Sajnos nem tudunk üzletet kötni, mert ahogy népünk nagy vezére fogalmazott a turizmusnak KAMPÓ, és mi is elvesztettük a piacainkat vele a bevétel lehetőségét.”
Amikor konferenciahívásban tárgyaltam, és befejezés után még nem léptem ki, az egyik hölgy a többihez: „Mit szóltok a lottó kettesünkhoz?”
Volt olyan, aki azért nem rendelt meg egy egyszerű tagsági rendszeres weboldalt 120 000 Ft-ért, mert véleménye szerint nem tudnak kitermelni ennyit 60 nap alatt. Ennyi ideje volt ugyanis egy hitel kifizetéséig. Talán jobb is, hogy nem vágott bele, ha ennyire nem hitt az oktatóanyagában.
A szerződésre: „A pénzügyes azt mondta, hogy alakilag nem jó, és hogy adatvédelmi gond is van.” Ezek szerint a pénzügyes mindenhez IS ért.
Kérdezem a PR ügynökséget, akin keresztül vártam egy munkára, hogy na mi a helyzet vele, lesz üzlet. Erre a válasz: „Nem hiszem. nagyon indítékszegény a nő, minden üzlete áll, egyszerűen nem tud ráhangolódni.” Még ma is kacagok rajta, ha visszaolvasom.
Egy újabb „alkusz” próbálkozás: „Olyat keresek, akinél nem a pénzen van a hangsúly…”
„A oktató videó szerint hajtjuk végre a feladatot és nem működik valószínűleg valami rendszer hiba van, légyszíves ingyen és bérmentve oldjuk meg a problémát nem azért mert nem tudjuk kifizetni.” – a rendelkezésre állási időt jóval meghaladva írta az ügyfél. Én meg azért nem válaszolok, mert csak. Nem azért, mert nem tudom a választ. Megjegyzésként ideírom, hogy „nehéz” ügyfél, örökké problémázik, semmiért nem akar fizetni, szintén hatalmas éves árbevétellel.
Egy másik ajánlásra kérdeztem rá az ajánlónál, hogy akit ajánlott, döntött-e. Mire ő: „Annyira megsértődött a telefonban azon, ahogy beszéltél vele, hogy egyelőre nem akar veled dolgozni.” – Annyi történt, hogy előbb keresett, mint ahogy tudtam volna róla, és egy meglévő weboldalon akart módosítást. Azonban nem ő volt az adott oldalnál a kapcsolattartóm, és kultúráltam kértem, hogy az eredeti kapcsolattartó erősítse meg a kilétét, és hogy amit kér, azt teljesíthetem. Ezért volt erre szükség.
Amikor képernyőmegosztáskor az ügyfél elrontja belépéskor a matematikai műveletet, és van öniróniája: „Valamint az is sokat fog segíteni, ha az összeadásjelet meg tudom különböztetni a szorzástól.”
„Most vagyok valahol, vissza fogom hívni!” – Really?
Amikor olyat akarnak kisajtolni belőlem, amiről korábban nem is beszéltünk: „Most megint fizetnem kell érte, de vállalsz te valamilyen garanciát a munkádra?” Ez volt a válaszom: „Én nem emlékszem arra, hogy a mostani igény korábban felmerült volna, azaz biztosan nem is csináltam meg, ebből következően garanciát sem tudok adni egy el sem végzett munkára.”
„Változott a hazai helyzet, lett egy új „konkurensünk”, aki 25-30%-kal olcsóbban kínálja ugyanazokat a termékeket. Így a termékeink egyáltalán nem fogynak, nem tudunk árban versenyezni vele.” – A válaszomat nem küldtem el neki: érdemes elgondolkozni olyan ajánlaton, ahol az árat nem lehet összehasonlítani, és onnantól kezdve nincs árverseny!
Nem mindenkinek tetszik az utánkövetés (lásd 7-es pont): „Őszintén megvallva számomra visszatetszést vált ki a nyomulás/hiéna üzemmód. Nem célom megbántani, csupán a vélemenyemet írtam le.” Két hónap múlva hív telefonon: „Én voltam, aki a legutolsó emailben hiánázta, biztos emlékszik. Tegnap megszakad a fejlesztővel a kapcsolatom…” Egyszerűen imádom a sztorit. És mindketten emlékszünk a másikra.
Webfejlesztéssel keresem a kenyerem, de beesik néha olyan megkeresés is, amin csak pislogok. Pl.: „7-zipes alkalmazással kellene dokumentumokat küldenem. Sajnos nem sikerül megcsinálni. Ehhez szeretnék segítséget kérni. Gyálon lakunk. Ha a számitógépen rajta vannak az adatok esetleg megtudná csinálni.”
Amikor kértem az ügyfelet, hogy a rendszergazda felé továbbítsa ezt: „A rendszergazdát meg kellene kérni, hogy a https://www.XXXXX.hu/ URL-re mutasson a „www” nélküli verziója a domainnek.” A rendszergazda válasza: „Nem lehet, céges policy.” – Azóta sem érhető el a weboldal www nélkül, és az adatbázis jelszó továbbra is „passWord1”. Na jó, nem pont ez, de hasonló bonyolultságú. Azt mondta a rendszerszaki, hogy szerinte ez nem gond.
Ajánlatkérő szájából hangzott el: „Nagyon magas szinten vagyok. Nagyon komoly dolog amit csinálok. Támadhatatlan vagyok, csak a szeretet van bennem. Kiválasztottként vagyok a földön… Ezt kaptam a fentiektől. Élet-halál ura vagyok, de lekorlátoztam magamat. Az előadásaimon elájulnak. Most a vírus megszüntetésén dolgozom.” – rajtam nem múlt, csináltam neki egy szuper weboldalt.
„Nem bonyolult ez, én is programozó vagyok, ha lenne időm, megcsinálnám, de céget kell vezetnem.”
„De most neked mibe tartott volna megnézni a honlapot, ami 1 perc, és választ írni rá, hogy ott tudom testre szabni, ami szintén 1 perc. Továbbiakban tárgytalan a megkeresésem.” – A válaszomat – talán arrogáns lett volna – nem küldtem el: Nehogy már számon kérj azért, mert nem segítettem ingyen… Örülök is, hogy nem aktuális, az ilyen emberekre a konkurenseimnél van szükség.
„Mikrovállalkozás vagyunk, igaz olyan tevékenységgel amiben van potenciál, így ennek megfelelő, okos, ügyes, pláne anyagi értelemben nem túlméretezett megoldást keresünk.” – Imádom a magyar nyelvet. Vajon mennyi módon lehet kifejezni azt, hogy nem tudunk sokat fizetni?
Aki alaptalan nyalizással próbálkozik: „Megvettem a csomagot, nagyon szuper. A segítségedet szeretném kérni.” – Nem vette meg a csomagot. Nem ügyes próbálkozás.
Amikor magánszemélyként hirdettem bútort olcsón, beesett egy lomis, aki pénzért elvitte volna. Megírtam, hogy mi az ára, mire ő: „Csupán egy ajánlat tétel volt a számunkról szíves elnézését kérem a zavarásért” Mire én: „Ez nem ajánlat, ez spam.” Mire ő: „Ez nem spam ez vállalkozás tekintsen rá oldalamra. Neked vicces nekem megélhetés.” Mire én: „Inkább hívom lehúzásnak azt, h fizetős termékért bejelentkezel ingyen. Ez nem vállalkozás.”
Amikor nem volt éppen szabad kapacitásom, visszaküldtem az ajánlatkérőnek, hogy keresem, amint lesz: „Akkor miért nem szedi le a honlapról?” A válaszom ez volt: „Azért, mert várólistát vezetek, és később megkeresem az ajánlatkérőket.” Erre megsértődött: „Köszönöm, de ezek után engem már ne keressen!”
Írtam egy ügyfélnek, hogy írjon egy levelet a tárhelyesnek, hogy a kérdéseimre való válaszadással felhatalmazza őt. Meg is történt. A tárhelyesnek úgy írtam, hogy volt benne egy ilyen mondat: „Péternek [megj.: az ügyfél] ezt írtam, erre szeretnék választ kapni.” Majd alatta jött világoskékkel az üzenet. Erre visszaír a tárhelyes (csak az elírásokat javítom), hogy „kérem a kérdésüket küldjék el részemre”. Mire én írtam, hogy már elküldtem, erre jön ismét a válasza: „két levelet is küldtek nekünk, de kérdést egyikben sem láttam.” Pislogtam, hogy ilyen tényleg van? Írtam neki: „Átfogalmazom akkor, hogy legyen benne „?”, így szó szerint véve is kérdés legyen:” – majd tényleg átfogalmaztam, és a mondat végén piros háttérben, félkövérrel volt a kérdőjel (hogyan jelezzem egyértelműbben?!), hogy biztos lássa, hogy itt bizony van kérdés. Megsértődött: „egy kicsit túlzásnak érzem ezt a stílust. Az adott részt nem is olvastam sajnos mivel halvány kékkel volt írva egyszerű aláírásnak véltem, kérem a kérdéseit egyszerűen nekünk címezze máskor”. Mire én: „Elnézést ha megbántottam, csak megdöbbentem, hogy miért nem volt egyértelmű, hiszen utaltam is az idézetre, illetve a valós aláírás felett is volt.” – no comment, hogy valaki nem képes feldolgozni az elé kerülő információt, ha az nem egy színnel van írva. Végül egyébként sikeresen megoldottuk a kérdést, igaz, plusz 3500 Ft-ja bánta az ügyfélnek, mert ez a tárhelyszolgáltató nem biztosít ingyenes SMTP szolgáltatást.
Valaki, aki keresőoptimalizálásra kért ajánlatot, ezt írta megjegyzésbe: „nekem csajok kellenek”.