Azzal együtt, hogy valaki vállalkozóvá, cégvezetővé válik, meg kell tanulnia határozottan nemet mondani, amely sok esetben előrébb visz, mint egy bizonytalan igen. A vállalkozói léttel együtt jár, hogy jogom legyen eldönteni: kivel, milyen feltételek mellett szeretnék együtt dolgozni, és mi visz közelebb a céljaimhoz és ebből kifolyólag egy boldogabb élethez.
Éppen ezért azt tanácsolom, ön is gondolja át: mikor nem éri meg elvállalni egy megbízást? Az alábbiakban összeszedek néhány jellegzetességet, amelyek fennállása esetén érdemes meggondolni, hogy megéri-e elvállalni a megbízó által kínált munkát! Mivel minden ember más, és máshol húzza meg az a „bizonyos határt”, ezért az alábbiak csak támpontként szolgálnak. Nem minden fekete vagy fehér, kockázattűrő képesség és a jó erkölcs személyes értelmezésétől függően egyes pontok vannak akiknek még beleférnek, vannak, amik már nem. Ha az alábbi esetek valamelyikének ellenére elvállal egy munkát, és „megégeti” magát: Sajnálom, én szóltam előre, hogy gondolja meg!
Én az alábbi esetekben nem vállalok/vállalnék el egy megbízást:
Megj.: Vannak olyan pontok, amelyek nincsenek „kőbe vésve”, de mindenképpen bekapcsol egy „vészjelző”, ezért is van a listán.
Illetve mielőtt kapásból nemet mondana az ember egy megbízásra (csak azért, mert a „listán” van), érdemes átgondolni, hogy a probléma valóban probléma, vagy egy konstruktív javaslattal áthidalható? Sokkal inkább ajánlott megoldani a problémát (amelyek egy része nem is az, csak elsőre tűnik annak), mint keresni egy új ügyféljelöltet.
- Nincs szabad kapacitásom. Ilyenkor nincs más mérlegelendő szempont. Az elvállalt munkák határidőre való teljesítése számomra mindennél előrébb való, ezért nem mindig tudok minden felkérésnek eleget tenni. Ha a szabad kapacitásomnál több megkeresés érkezik, akkor a megkeresések között kénytelen vagyok válogatni, így ebben az esetben sem tudok minden munkát elvállalni.
- Ha az ajánlatkérő nem fogadja el a feltételeimet. Pl. amikor pontos és végleges árat akarnak kierőszakolni anélkül, hogy a díjmentes igényfelmérőn túlesnénk.
- Nem kizáró ok, de érdemes odafigyelni az ajánlatkérő szavahihetőségére, ha nem hív a megbeszélt időpontban. Egyszer előfordul(hat), de ha ez 2x is megesik, érdemes elgondolkozni az együttműködésen.
- Ha vitába szállnak a módszereimmel, javaslataimmal: ha az általam mondottakhoz nincs meg a kellő bizalom, biztos nem lesz gyümölcsöző a kapcsolatunk, így nem is érdemes belevágni.
- Olyan megkeresés érkezik, amely nem a szakterületemhez tartozik: kifejezetten WordPress alapú weboldal készítéssel, online marketinggel, és ezeknek az oktatásával keresem a kenyeremet. Tehát nem fogok Joomla alapú weboldal fejlesztést elvállalni. Adatvédelmi nyilatkozatot (írtam róla több cikket, ezért gyakran megkeresnek ilyennel) sem fogok készíteni senkinek, hiszen nem vagyok jogász. Ahogy a privát Facebook profilokkal kapcsolatos problémák megoldása sem tartozik a specialitásaim közé.
- Ha az igény nem megvalósítható WordPress-el. Nem fogom átverni az ügyfelet: ha nem tudom WordPress alapon elkészíteni az igényeinek megfelelő weboldalt, nem vállalom a munkát.
- Árversenyre akarnak kényszeríteni. 530 ügyféllel, 11 éves szakmai tapasztalattal a hátam mögött szerencsére egyik megkeresésen sem múlik a megélhetésem, ezért nálam az ár nem alku tárgya. Ha érkezik egy megkeresés, adok egy árajánlatot, amelyben nem szempont a másik fél árra vonatkozó elképzelése, és az, hogy próbál engem befolyásolni. „Mástól is kértem ajánlatot…”; „Ha jó árat adsz, lesznek további munkák”; „Kezdő vállalkozó vagyok…”; „Baráti árat kalkulálj…”; „Van rá 100 000 Ft-om…” – stb. fordulatokkal nem is érdemes próbálkozni.
- Ha olyan feladattal keresnek meg, ami az ún. „nem szeretem”, „nincs hozzá kedvem”, vagy „mumus” kategóriába tartozó feladat. Korábban sokszor volt a futó projectek között olyan, amit éppen nem szerettem csinálni. Nehéz és fárasztó ilyen munkáknál a maximumot nyújtani, ezért mellőzöm az ilyeneket.
- Ha annyi kapacitásomat kötné le a munka, amennyit nem tudok egy projectre szánni. Itt arra gondolok, hogy előfordulhat olyan eset, amikor egy nagyobb munka elvállalása a vállalkozás/cégvezető/alkalmazottak létét fenyegetheti a nem megfelelő fizetési ütemezés miatt. Illetve arra is gondolni kell ennél a pontnál, ha a 16. pontban említett szűrésen (tévesen) átmegy valaki, majd kiderül, hogy hónapokig feleslegesen dolgoztunk, akkor az mennyire veszélyezteti a fennmaradást.
- Ha az ajánlatkérővel való írásos, vagy szóbeli kommunikáció során kiderül, hogy nagyon nem találkozik az ő igénye és/vagy az én munkamódszerem.
- Ha az ajánlatkérő az „elődömet” (előző webfejlesztőt) jogtalanul, vagy feleslegesen szidja, az „intő jel” lehet a leendő közös munka hangulatára nézve, ezért ilyen esetben figyelem a többi „intő jel” felbukkanását!
- Ha az elvállalt munka jellegéből adódóan negatív hatással lenne rám vagy vállalkozásomra a munka elvállalásának ténye, vagy a munka jellege az értékrendemmel összeegyeztethetetlen.
- Ha törvénytelen dolgot kérnek, ez kiemelten igaz az adócsalásra. Minden munkadíjat csak és kizárólag számla ellenében tudok elfogadni.
- Ha ingyen akarják a munkát. „Referenciának jó lesz.” „Neked nem nagy munka.”, stb. Másnál.
- Ha jutalékot akarnak adni. Nem dolgozok jutalékért, nem MLM-es vagyok.
- Ha bartert akarnak. 99,9%-ban pénzért szeretek dolgozni. Ez nem anyagiasság, hanem logikus érv. Ha valaki kifizet annyit, amennyit a csereterméke/szolgáltatása ér, akkor meg is tudom azt venni akkor, amikor tényleg szükségem lesz rá. A NAV-nak sem mondhatom adófizetéskor, hogy most egy disznót tudok adni, mert azt kaptam a munkámért. Persze lehetnek hasznos barter-ek, de tapasztalataim szerint ez igen ritka (bár ettem már jót évekkel ezelőtt étteremben egy kis apró munkáért cserébe).
- Ha nem tudnak/akarnak kifizetni: van néhány módszer, amivel lehet az ilyen próbálkozókat szűrni (ha nem is 100%-osan). Plusz negatív pont: ha már megkereséskor kiderül: „olyan oldalt szeretnék, mint a Facebook, ingatlan.com, hasznaltauto.hu, parom.hu, stb.”. Komolytalan elképzelés az esetek többségében, főleg akkor, ha ilyen méretű tervek legalább részben kidolgozott specifikáció nélkül vannak dédelgetve. Nem az az árkategória az ilyen oldalak lefejlesztése, amelyet egy átlagos vállalkozás ki tud fizetni.
- Érdemes figyelembe venni: Ha az általunk megadott, és az ügyfelek nagy részének megfelelő fizetési ütemezéstől el akar térni az ügyfél (pl.: 2 részlet helyett 4 részletben akar fizetni), akár egy nemfizetés és/vagy nehéz behajtás előjele is lehet a dolog.
- Személyes szimpátia hiánya: Ha az ajánlatkérővel való írásos vagy szóbeli egyeztetés során bebizonyosodik, hogy nagyon máshogy szemléljük a világot, akkor egy esetleges együttműködéssel nem járhatunk kölcsönösen jól, ezért érdemesnek tartom az ilyen megkeresésekkel járó munkák elvállalását mellőzni. De ez vica versa igaz, fordítva is szaladtam bele ilyenbe, ahol én nem éreztem ezt, de az ajánlatkérő igen: „Sokat morfondíroztam a dolgon. Talán túl sokat is. Szimpatikusak a munkáid és biztos vagyok benne, hogy tartod a szavad, ami nagy kincs manapság. Viszont eltérő habitusunkból fakadóan nem valószínű, hogy sikeres és zökkenőmentes lenne az együttműködésünk.”
- Körülményes megkeresés 1.: Túlbonyolított, átláthatatlan specifikáció: amikor ömlesztve jön tagolás nélkül 3-10+ oldalnyi szöveg, hogy mik az igények, átláthatatlan módon megfogalmazva. Ritkán állok neki kibogarászni az ilyet.
- Körülményes megkeresés 2.: Időpont egyeztetés: amikor a 2.-5. (5. már ritkán fér bele) előre egyeztetett időpont is lemondásra kerül, persze mindenféle mondvacsinált indokkal. Komoly ember nem mond le ennyiszer időpontot, hanem komolyan veszi a másik fél időbeosztását is, és azzal nem szórakozik. Persze ha már a 3. nagymama hal meg, akkor indokolt a 3. időpont lemondás is.
- Körülményes megkeresés 3.: Lassú tárgyalás, nem döntéshozóval való tárgyalás: amikor egy órányi megbeszélés után is az általam elképzelt tárgyalásmenet töredékén vagyunk túl. Persze ez csak akkor gond, ha azt látom, hogy ezt a munka bonyolultsága nem teszi indokolttá. Hab a tortán, ha ez azért van, mert nem is a döntéshozóval tárgyalok, és fogalma sincs semmiről, semmiről nem dönthet egyedül. Egy átlagos weboldal részleteit 30-60 perc alatt át lehet beszélni.
- Konkurensek által történő – ártesztelő – megkeresés: ha felismerem a próbálkozást, azonnal lezárom a megkeresést.
- Konkurensek által történő alvállalkozói megkeresés, akkor, ha számomra kedvezőtlen feltételeket kínálnak, és vagy egyéb hátrány érne a közreműködésem miatt. Természetesen a win-win ajánlatokra nyitott vagyok!
- Ha a „6. érzékem” azt súgja, hogy ne vállaljam el a munkát. Talán ha a megkeresés jellege, alakulása lefolyása egy korábbi negatív mintát követ, akkor kapcsol be ez az érzékszervem. Vagy ha egyszerűen azt érzem a személyes egyeztetések során, hogy ő lesz az az elégedetlen ügyfél, akinek semmi se jó. Jobb megelőzni az ilyet, és bele sem vágni egy közös projektbe, ha bármilyen ellenérzés szól belülről.
- Ha az ajánlatkérő korábban már többször is kért ajánlatot, és hosszas levelezés(ek) után végül nem lett a megkereséseiből üzlet.
- Ha az ajánlatkérővel korábban már dolgoztam együtt, és nem voltam elégedett a hozzáállásával. Ez furcsán hangozhat, de egy weboldal készítés közös munka, ahol a megrendelőnek is vannak kötelezettségei. Pl.: fizetési határidő betartása, anyagok leadása, az elkészült részfeladatok időben történő véleményezése, stb.
- Ha bármely NAV-os adóslistán szerepel az ajánlatot kérő, akkor fenntartásokkal kezelem az együttműködést.
- Komolytalan/kamu e-mail címről való kapcsolatfelvétel és ezek mögé való „bújás”. Sok esetben felesleges az ilyenekre időt szánni. Komoly szándékú emberek/cégek vállalják magukat! A „boss@….” és „bettyke@….” mintázatú e-mail címek tulajdonosai nem tartoznak azok közé, akik feltétlen bizalmamat élvezik addig, amíg nem tudok róluk többet.
- Ide tartozik még a Facebook-os kapcsolatfelvétel kérdése. Nem professzionális kapcsolattartási forma. Amatőr cég benyomását kelti a szememben. Persze iparágtól függően (van olyan nyelvtanár ügyfelem, akinek a célközönség miatt a Facebook a fő kapcsolattartási forma) lehet, hogy ez nem intő jel, de nálam ritkán szokott Facebook-os megkeresésből üzlet születni. Ui.: Facebookos megkeresés esetén az e-mailes, telefonos egyeztetés/kapcsolattartás felé terelem a jelentkezőket. Aki erre nem hajlandó, arra „jobban odafigyelek”, ugyanis feltehetőleg – „tisztelet a kivételnek” – nem megfelelően kvalifikált jelentkezőről van szó.
- Alpári hangvételű kapcsolatfelvétel/válasz. Nem vicc, ilyen is volt már. Adjuk meg egymásnak a kölcsönös tiszteletet.
- Reggel 8 óra előtt, vagy este 8 után telefonáló ajánlatkérő: mindig meggondolandó, hogy akar-e az ember olyan ügyfelet, aki ilyen mértékben nem képes elválasztani a munka- és pihenőidőt egymástól és ilyen – üzleti értelemben – „extrém” rendelkezésre állást vár el.
- „Csörgető” ajánlatkérő: amikor az ajánlatkérő nem hív fel, csupán pár másodpercig (vagy csak egyig) megcsörget, mintegy visszahívást kérve. A mai telefonok kiírják, hogy mennyi mp-ig hívott egy érdeklődő, így ha éppen nem látom a hívást, akkor is tudom, hogy „csörgetővel” van-e dolgom. Most komolyan: ha valakinek annyi pénze nincs, hogy felhívjon, ha akar valamit, mit lehet várni tőle egy esetleges megbízás kifizetésekor? Ezen pont alól kivételek azok, akik megbeszélt visszahívás szolgáltatás miatt „hívatják vissza magukat”.
- „Ismerősömnek kell egy weboldal, beszéljünk róla!” – Fenntartásokkal kezelem az ilyet. Jó eséllyel nem fogja tudni tolmácsolni az ismerőse igényeit, én pedig ebből kifolyólag nehezen adok pontos árajánlatot. Ha ismerősnek kell weboldal, a legjobb, ha ő tárgyal velem. A tárgyalás során közérthetően fogalmazok, hogy az is megértse, aki nem az interneten tölti a mindennapjait. Ha idő hiányában bízza másra a tárgyalást: akkor vajon a weboldalra lesz ideje?
- Ha a leendő ügyfél nem valós számlázási adatokkal akarja a szolgáltatásomat megrendelni. Volt már arra példa, hogy nem létező vállalkozásra akartak számlázni, de olyan is, hogy pl. „1111 Budapest, Fő utca 1.” címre akartak számlát kiállíttatni.
- Alpont: ha a telefonszám mezőben nem valós telefonszámot adott meg kapcsolatfeltételkor, és e-mailben sem hajlandó azt javítani (így nehéz elírásról beszélni a szándékosság helyett).
- Ha a megrendelő 18 év alatti és/vagy nem cselekvőképes. Ennek ellenkezője, ha alkupozíció erősítésének céljából jegyzi meg az ajánlatkérő az életkorát. Pl.: „67 éves nyugdíjas vagyok.” Tehát ha tényként hangzik el, vagy azért, hogy lássam, hogy nem hozzáértő az illető, az nem probléma. De ha ezzel akar valaki jobb árat elérni, azt nem tartom korrektnek. Az árat soha nem az ajánlatkérő életkora, hanem a minőségi munka határozza meg!
- Ha szexuális tartalom vagy szexuális segédeszköz a leendő weboldal profilja.
- Ha pályázathoz kell árajánlat. Itt próbálom minimalizálni a vesztes pályázatokból meg nem rendelt weboldalakra adott ajánlatokra fordított időt, és csak a tényleg komoly érdeklődőkkel foglalkozni. Különösen akkor, ha ilyen „felütéssel” jön az ajánlatkérés: „Egy ellen árajánlatot kérhetek tőled weboldalra?” – itt már sejthető, hogy megvan a nyertes, csak kell egy „nem nyertes” ajánlat is, hogy ne érje szó a ház elejét, hogy nem volt elég ajánlat…
- Ha nagyon régen kerestek meg egy feladattal, majd ismét. Pl.: Fél év elteltével még mindig aktuális a feladat. Ilyenkor mindig elgondolkozok: vajon miért? Miért nem csinálta meg eddig senki a feladatot? Hozzáteszem, nekem is van olyan megrendelésem, amely az ajánlatkérést követő 204. napon született meg. Tehát önmagában ez nem kizáró tényező. Van aki lassabban dönt és/vagy nem olyanok egyből a körülményei, hogy belevágjunk a munkába.
- Betegségre hivatkozva (főleg ha az nem is igaz, ilyen is próbálkozott már nálam, de egy Facebook profil sok mindent elárul) alkudni próbáló ajánlatkérő. Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Van az ismeretségi körömben is 90%-os látássérült, mégsem alkudozik folyton-folyvást erre hivatkozva.
- Ha nem tudom megvalósítani az elvárt igényeket.
Az ön szakmájában milyen feltételek fennállása esetén nem mond igent egy megkeresésre? Kérem írja meg lejjebb egy hozzászólásban!
Szia Ádám,
Nagyon szeretem az ehhez hasonló bejegyzéseidet (is). Végre összeszedtem leírtad amit minden vállalkozónak ki kéne akasztani maga elé amikor egy munkával megkeresik. Szerintem mindenki aki ezen a területen tevékenykedik beleszaladt minimum a felébe. Nagyon jó lett ez a cikked.
Egy alappont kimaradt: „Amikor egy már meglévő weboldal másolatát akarják veled elkészíteni. Nekem pont ilyen kell… és nem érti meg hogy miért nem csinálod meg, hisz nem nagy munka”…
Üdv: Sbs
Szia Zoltán!
Köszönöm a hozzászólást, és a kiegészítést!
Szűcs Ádám
Drága Ádám!
Nem tudom szó nélkül hagyni a leveledet.
Igazad van, és biztos nagy energiát fektettél ennek a levélnek a megírásába!
Mind így érzünk, akik próbáljuk az internetes megjelenést élvezhetővé tenni. Én nem dicsekszem az éveimmel, mert már őszül a hajam 🙂 Ennek ellenére maximális optimizmussal állok azok elé, aki bevallják: Ők már elkezdték a saját weblapjukat felépíteni, már átlátják, mennyi időt, hozzáértést igényel.
Légy továbbra is ilyen kreatív, mint ahogy látlak az írásaidból!
Köszönöm a hozzászólást!
Kedves cegvezetok!
Ha az apam csak a felet betartotta bolna, talan befejezem a pszichologiai egyetemet. Sajnos idokozben 2szer csodbe ment. Klassz lett a cikk. Gratulalok.